Csodálkozik az ember, miként fordulhat elő a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, hogy egyszerre két vezetőnek is távoznia kell egy sikeres vállalat éléről. Még meg lehetne érteni, hogy egy olyan nagy és fontos vállalat, mint az Állami Autópálya Kezelő Zrt. élén álló vezetők elfáradnak a rengeteg munkában, és elmennek pihenni. Az állami szféra magas követelményei sokat kivesznek az emberből. Ráadásul – folytassuk tovább a gúnyolódást – az érintettek éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy a kormány számára kiemelten fontos projektet megoldják, és sikerrel vezessék be a nagyszerű elektronikus útdíjat.

Máshol volna következménye, ha a költségvetés tízmilliárdokat bukik egy rossz rendszeren – még akkor is, ha a kormányzati kommunikáció (tértől és időtől függetlenül) sikerként árulja a fiaskót.

Egy idő után valaki általában rá szokott jönni, hogy ha három fuvarozószervezet egyszerre tiltakozik a túlszámlázások miatt, akkor valószínűleg tényleg a rendszerben van a hiba. Ilyenkor általában az a szokás, hogy kijavítják ezeket a problémákat, és csendesen elküldenek néhány vezetőt.

Hagyjuk, hogy nem hallottunk a hibák javításáról. Örüljünk, hogy a fuvarozók elértek valamit – akkor is, ha semmi sem miattuk történt. Mert nálunk egy (vagy két) vezető sohasem azért távozik, mert valamit rosszul oldott meg.

Nálunk a menesztésnek két oka lehet: valakinek a tyúkszemére léptek, vagy másnak kell a hely.

A tyúkszem: a márciusi hókatasztrófa példaszerű megoldása. Benne voltak ők is, de a hibalistán azért több név szerepelhetne. Ezt meg nem illik felhánytorgatni, védekezés gyanánt sem.

A NER-ben lehet többször hibázni. De nem kell emlegetni, ha a főnökök valamit elrontottak. Mindig van valaki, akinek még kell a poszt.