A Fidesz új demográfiai programja 300 ezer forintot adna az első gyermek születése után. Most 67 ezer forint jár. Ha ironizálni szeretnénk, az emelés tükrözné a hálapénz frontján történt változásokat, hiszen a kismamák ezt a juttatást régóta csak hálapénz-támogatásnak hívják, és ma már többet kell adni. 

Amúgy érthetetlen a javaslat, hiszen a fő demográfiai probléma nem az, hogy az első gyerek nem születik meg, hanem az, hogy sok családban a második és még több családban a harmadik gyerekre már nem vállalkoznak, a támogatás azonban pont e körre nem vonatkozna.

Akkor meg minek – tehetnénk fel a kérdést, elismerve ugyanakkor, hogy a demográfiai csomag a kormány első olyan közpolitikai programja, amelyhez szakemberek segítségét kérte, és adott is számukra megfelelő időt a munkához, ami meg is látszik. Ettől függetlenül: az első gyerekért járó prémium ötlete inkább hangzatos, mint értelmes.

A csomag elsősorban azokra a középosztálybeli nőkre koncentrál, akiknek van munkájuk, és a feltételezés szerint azért nem vállalnak több gyereket, mert az az életszínvonaluk visszaesésével járna. (Régi fájdalma sok aggódónak: annál, hogy nem születik elég gyerek Magyarországon, csak az a nagyobb baj, hogy akik viszont születnek, azok nagyrészt „nemzetstratégiai” szempontból nem jó családba, ha értik a célzást.)

Konkrétan: a romák között nincs demográfiai probléma. A középosztálybeli nők viszont nem szülnek annyi gyereket, ahányat a nemzeti tervezőasztalon előírtak. Ezért kapnának ők támogatást. Holott pont a romák bizonyítják, hogy a gyerekvállalás nem pénzkérdés. Vagy ha igen, akkor fordítva. A magyar paraszti családokban néhány évtizede pontosan ugyanúgy sok gyerek született, ahogy ma a roma családokban. Nyilván leegyszerűsítés, de általában igaz, hogy szegénység = több gyerek, jólét = kevesebb gyerek.

A demográfiai feladvány ezért pont az lenne, hogyan lehet a gyerekvállalást nem pénzzel ösztönözni, ha már mindenképpen ösztönözni akarnak. Ugyanakkor a csomag legtöbb eleme – azok is, amelyek a 300 ezer forintos támogatásnál ésszerűbbek és szimpatikusabbak – a pénz körül forog. Paradox helyzet. Azok, akik számára a nemzet, a gyermek, az anyaság szent fogalmak, az ügyet a legprofánabb anyagi kérdésként kezelik. Asszony, szülj, megfizetjük!

Nagyjából 60 milliárdot költenének a programra évente. Révész Máriusz szerint ettől „néhány ezer fővel emelkedne a születések száma”. Megéri? A népességfogyás nem szűnne meg. Apró lépésecske a „magyarságnak”, nagy ugrás a költségvetésnek. Miközben ott vannak azok a gyerekek, akik már megszülettek, de éheznek. Számuk két nagyságrenddel nagyobb. Ha az ő helyzetük javulna, a későbbi foglalkoztatási mutatók is javulnának, az állami elosztórendszerek fenntarthatósága is megoldódna. Akkor már csak azt kéne megoldani, hogy akik megszületnek, később ne meneküljenek külföldre. Ha tudná Révész Máriusz, hány szülés előtt álló fiatal nő hagyta el az országot kormányának oktatáspolitikája miatt, tán elsírná magát.