Most már nyugodtan beledobálhatjuk felesleges pénzünket a félkarú rablókba, mert jó célokat szolgálunk vele. Gazdagítjuk az államot, amely cserébe gondoskodik rólunk, ha akarjuk, ha nem; rezsit csökkent, stadiont épít, randit szervez. 

Amikor majd az új, állami félkarú rablók előtt állunk és számolatlanul szórjuk be a zsetonokat, hátha a következő körben kijön végre a három joker és nyerünk egy kalap pénzt, biztosak lehetünk abban is, hogy egy fillérünk sem kerül köztörvényes maffiózók, nemzetbiztonságra veszélyes elemek, korrupt közhivatalnokok, esetleg politikusok zsebébe. És persze az ő barátaikéba sem. Mert az állam garantálja, hogy csak az juthat kaszinókoncesszióhoz, aki nemzetbiztonságilag és egyéb szempontból is megbízható.

Mondjuk, azt nem egészen értem, korábban, az úgynevezett liberalizált szerencsejáték-piac betiltása előtt ki vagy mi akadályozta a nemzet biztonsága felett őrködni hivatott hatóságainkat abban, hogy leleplezzék, kigolyózzák, az ügyészség kezére adják azokat, akik játékgépeket manipuláltak a játékosok kárára, akik bűnös pénzeket forgattak meg a kaszinóikban, és amikor végre az állam az asztalra csapott, hogy véget vessen a szabad rablásnak, megfúrták, majd a saját érdekeik szerint alakították az új szerencsejáték-rendszert is.

Azt sem igazán értem, hogy maffiózók miképpen tudják állami tisztviselők és az ő döntéseiket alapjaiban meghatározó politikusok közreműködése nélkül befolyásolni a szerveralapú szerencsejátékok bevezetését? Varga Mihálynak a nemzetbiztonsági bizottsághoz írt leveléből csak annyi derült ki, hogy megtették, vagy legalábbis közel álltak hozzá, mivel a régi, immár betiltott liberalizált piacon a komoly nemzetbiztonsági kockázatok közül az egyik „a szerveralapú pénznyerő automatákat kiszolgáló központi szerver auditálási és üzemeltetési körülménye” volt.

Komoly erőkről és komoly nemzetbiztonsági kockázatról lehetett szó, ha még csak egy látszatnyomozást sem indított senki az ügyben. Ki akart kiket befolyásolni törvénytelen eszközökkel, és hogyan? És hol vannak azok, akiket sikerült megkörnyékezni, már ha sikerült egyáltalán? Nem tudjuk. Így viszont nyugodt szívvel azt sem jelentheti ki senki, hogy nem ismétlődik meg az, ami miatt tavaly októberben majdhogynem egyik napról a másikra felszámolták a liberalizált piacot. Hogy aki a központi szerver auditálásakor esetleg cinkelt lapokkal játszott, nem teszi-e most ugyanezt a meghívásos koncessziós pályázat résztvevőinek kiválasztásakor.

Persze lehetséges, hogy akik az előző rendszerben észre sem vették, hogy a nemzetbiztonságra veszélyes alakokat juttattak pozícióba a szerencsejáték-piacon, manipulálták a gépeket, sőt, már a bevezetése előtt a saját érdekeiknek megfelelően alakíttatták át az új szerveralapú rendszert is, tanultak a hibáikból, és most már pontosan tudják, kiket kell kiválasztaniuk. A nemzet pedig biztonságban érezheti magát – most már.

Újra indul a játék