Ha megkérdeznének, jár-e a 29 éves Edward Snowdennek a Nobel-békedíj, hevesen bólogatnék. Éppúgy jár neki, ahogy Barack Obamának elnöksége első évében. Snowden ugyanis – amint akkor az elnök – jelképként jogosult a díjra. Obama a fekete-fehér határt törte át az amerikai politikában, s lett „a szabad világ vezetője”. Snowden viszont újra ráébresztette a szabad világot, mennyire álságos és mennyire álszent a polgárok és államok biztonsági rendszere. 

Szerencsére nem kérdeznek engem, s még nagyobb szerencse, hogy nincs ennek a díjnak sok esélye. Nincs, mert Stefan Svallfors svéd szociológiaprofesszor elkésett vele. A díj jelölési határideje februárban volt. De ha ezen túltennék is magukat a norvégok, hogyan jutna el Snowden Oslóba? Kezet fogna-e vele a király? Különrepülőt küldenének érte, amelyet aztán az amerikai harci gépek földre kényszerítenek? Kész forgatókönyv egy hollywoodi kalandfilmhez. A Snowden-sztori mindenképpen filmbe illik, és sok elemében idézi a hidegháború éveit.

Először is itt van az orosz elem. Moszkva megkap egy elsőrendű hírszerzési forrást – akitől szabadulna. Nem csak azért, mert az elnök pont egy volt kém, aki megveti az árulókat. (Ezen túltenné magát.) De Snowden túl kicsi játékos ahhoz, hogy tartós konfliktust vállaljon miatta az USA-val. Egyébként is a szakértők szerint már mindent elmondott, amit tudhatott. Snowden kiállt a világ elé azzal, hogy az USA kormányzata (az ő közreműködésével is) lehallgatta, kihallgatta polgárainak, a külföldieknek, szövetségeseinek és még ki tudja kinek az összes beszélgetését, levélforgalmát, ismerte bankszámlaadataikat is, ha akarta. És éppen ugyanezt tették azok a szövetségesek, kisebb hatalmak, akik nagyon felháborodtak, amikor ez kiderült. Csak nagyon naiv emberek hihették pedig, hogy ez nincs így.

Mi, akik a világnak ezen az oldalán nőttünk fel, mindig is tudtuk, hogy a kormányok kíváncsiak, nem tisztelik titkainkat, dossziékat vezetnek rólunk. Snowden leleplezésein álszentek háborodtak fel, akik maguk is ugyanazt művelik, csak kevesebb pénzzel, kapacitással és hozzáértéssel.

Snowden azt mondta, hogy elege lett kormánya álszentségéből, abból, hogy megsértett mindenféle emberi és közjogot. Ezért ő az emberi jogok védője. Vlagyimir Putyin ezt nem fogadja el, amúgy sem áll nála védelem alatt ez a kategória. De miért nem fogadják el állítását a liberális demokráciák? Az érvük az, hogy információgyűjtő rendszereik a biztonságot, a globális terrorizmus és bűnözés elleni harcot szolgálják. Közbevetem: hol voltak a bostoni merénylet előtt, amikor két csecsen születésű terrorista robbantott az USA szívében? Sok itt a kétség. Azt szeretném hinni, Snowdent valóban a személyes titkok és emberi szabadságok védelmének heve fűti. Mégsem ő játszik. Vele sakkoznak. Most beadta a menedékjog iránti kérelmét Moszkvában. Akár három hónapig is eltarthat, amíg döntenek róla.