A városi biciklizést ösztönző nemzetközi mozgalomban régóta dúl a háború: kötelezővé kell-e tenni a fejvédő használatát? Arról nincs vita, hogy a sisak baleset esetén valóban életmentő lehet, de kisebb bukás esetén is megóv a kórházi bonyodalmaktól. Az egyik tábor szerint ennyi már elég is ahhoz, hogy kötelező legyen. 

A másik oldal erre azt feleli, hogy a sisakkényszer mintegy harmadával csökkentené a kerékpárt közlekedési eszközként rendszeresen igénybe vevők számát, különösen a nők ódzkodnak a frizuraromboló fejvédőktől. Az ő eltűnésük az utakról kevesebb testmozgást végző embert, több autót, szennyezettebb levegőt eredményez. Ne hangozzék cinikusan: társadalmi szinten nagyobb a tömeges kerékpározás egészségügyi haszna, mint a megelőzhető fejsérülések kára.

Erről vitatkoznak egy pár napos biciklitúrára a magyar fővárostól, a bécsi Velo-City nemzetközi konferencián. Közben Budapesten a rendőrök azt ellenőrzik fényes nappal, van-e „borostyánsárga küllőprizma legalább az első keréken”. A különböző előírt felszerelések hiánya akár százötvenezer forint bírsággal is sújtható.

Abban nincs vitánk a rendőrséggel, hogy a biciklistáknak is be kell tartaniuk a szabályokat, közlekedjenek a látási és időjárási viszonyoknak megfelelő kerékpáron, és legyenek tekintettel a többiekre az utakon. De a kerékpározás a városok közössége számára számtalan előnyt hozó életmód és szubkultúra, amelyet nem lehet sablonokkal körberajzolni. A csengőt számon kérni és hiányáért büntetni sima kiszúrás, pénzbehajtás.

Ha a rendőröknek sikerült pár ezer kerékpárost távol tartaniuk tegnap a munkába biciklizéstől, annak semmilyen társadalmi haszna nem volt. S egyetlen fejsérülést sem előzött meg. Beszéljünk inkább a sisakról.