A parlamenti demokrácia, az emberi jogok, a vallásszabadság, a piacgazdaság vagy a média pluralizmusa? Miben nem pendülünk egy húron, netán a fékekre és ellensúlyokra alapozott jogállamban? Merthogy a „kemény” témákban, mint a katonai vagy a titkosszolgálati együttműködés, minden remekül alakul. Ez utóbbinak pláne örül a magyar. Szerencse, hogy amikor Amerika többi szövetségese a Snowden-leleplezés miatt prüszköl, mi itt „kiválóan állunk”. Biztosan ezt mondta el Martonyi János külügyminiszter is a minap az amerikai nagykövetnek, amikor bekérette megérdeklődni, ugyan lehallgatják-e a magyarokat.

A kormányfő feltette a kérdést, miért dolga Amerikának, hogy elmondja a véleményét „egy magyarországi szabályozásról”. Bár költői kérdésnek szánta, segítünk, miért ez a buzgalom: azért, mert alapítása óta történelmi küldetésének tekinti a demokrácia terjesztését, külügyminisztériumát törvény kötelezi az emberi jogokról, a vallásszabadságról szóló éves jelentésekre. Vannak persze országok, amelyek évről évre kikérik maguknak a bírálatot. Közös jellemzőjük a diktatúra, de legalábbis a tekintélyelvű vezetés. Demokráciák nem szoktak ilyesmiért megsértődni.

Orbán gondja nem is ez, hanem az, hogy, akárcsak az Európai Parlament, az USA kormánya szerint is demokráciadeficit jellemzi a rendszerét. Ezt nem érti, hiszen hogyan lehet a demokrácia hiányáról beszélni egy olyan országban, ahol ő azt tehet, amit csak akar.