Azonban ez a 30%-nyi liberális nem olyan módon van jelen, ahogyan általában utalni szoktak rájuk: nem egy tömbben, hanem diffúz módon oszlanak el a társadalomban, különböző pártokhoz kapcsolódva. A liberális szavazóközönség megszerzésére törekvő politikai erők dolgát megnehezítheti tehát, hogy potenciális célcsoportjuk három, markánsan eltérő karakterű rétegre oszlik. A szerzők önbevallás szerinti liberálisokat, kapitalistákat és emberi jogi liberálisokat különböztetnek meg. Bár módszertanilag vitatható a felosztás (egy kategóriát önbevallás, kettőt szakpolitikai és attitűdbeli állásfoglalások alapján alakítottak ki, két külön skála alapján), de figyelemre méltó, hogy a tanulmány sugallja a liberális politika önmegújításának szükségességét.

A Republikon Intézet tanulmányának újszerűsége, hogy figyelmeztet a liberális szavazótábor megosztottságára. Egyáltalán lehetővé teszi, hogy végig gondoljuk: mit jelent ma liberálisnak lenni? A tanulmány szerint a magukat liberálisnak tekintők negyede a Fidesz szavazójának tekinthető, tizedük a Jobbik szavazója, a kapitalisták és az emberi jogi liberálisok azonban nagyobb mértékben vannak jelen az ellenzéki pártokban. Némileg meglepőnek tarthatjuk, hogy a három liberális irányzat közül a kutatók az emberi jogi liberális kategóriát tekintik a legelterjedtebbnek a magyar társadalomban. Másfélmillió főre teszik, ami közel ötszöröse a kapitalista liberálisok számának.

A három liberális irányzat nem egyforma mértékben volt jelen az SZDSZ szavazótáborában. A Republikon feltételezi, hogy az SZDSZ bukását az okozta, hogy 2006 után nem volt képes a három liberális irányzat összefogására. Adottnak veszik, hogy a 2006-os választáson még e három irányzat egyként jelen volt az SZDSZ-ben. Később azonban az SZDSZ-t markánsan az emberi jogi liberálisokkal azonosították.

A kutatás szerint az SZDSZ híveinek 53 százalékát az emberi jogi liberálisok tették ki, ami majd háromszorosa az emberi jogi liberálisok egész társadalmon belüli arányának, vagyis komoly felülreprezentáltságról van szó. Ezzel természetesen a kutatás készítői azt is sugallják, hogy az emberi jogi liberális értékrend iránti fogékonyság nem elegendő egy sikeres liberális párt menedzseléséhez. Azt már mi tesszük hozzá, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Nyugat-Európában sem.

A kutatás azt mutatja, hogy rejtett tartalékok vannak a liberális politika számára. Ezzel is egyetértünk. A liberális ideológia még mindig rendelkezik komoly intellektuális potenciállal Magyarországon. Vagyis semmiképpen nem lehet a magyarországi liberalizmus bukásáról írni. Annál inkább egyfajta liberális attitűd bukásáról.

Magyarországon, ahogyan arra a kutatás is utal, az egyetlen liberális párt foglyává vált az emberi jogi tematikának. Természetesen nem becsülhető le az emberi jogok és a kisebbségi jogok képviselete, de ez Nyugaton egy adottság, amelyet minden politikai erő és a társadalom egésze elismer. Alapvetően nem a liberális párt ügye, hanem a társadalomé. A liberális pártnak szakpolitikai irányultságúnak kell lennie, ahogyan a német FDP, a brit Liberális Demokraták és a holland Szabadság és Demokrácia Néppártja is azért volt képes kormányra kerülni, mert konkrét szakpolitikai terveket dolgozott ki.

Számunkra a kérdés az, hogy létrejöhet-e Magyarországon egy olyan liberális párt, amely mögött nemcsak fővárosi értelmiségi rétegek, hanem országszerte tömegek állnak. És éppen e téren hiányzott az erőfeszítés 2010 előtt egy nyugat- és észak-európai színvonalú liberális politika megteremtésére. Unalomig ismertetett közhely, amelyet a végén már maga az SZDSZ is elfogadott, hogy a liberális pártok nem a vidék pártjai, nem agrárbázisú pártok. Micsoda tévedés! Németországban, Skandináviában és részben Nagy-Britanniában is a liberális pártok hagyományosan vidéki, falusi és kisvárosi bázissal rendelkeznek, a gazdák és a kistelepüléseken élő kis- és középvállalkozók adják ezeknek a liberális pártoknak a masszív bázisát. Németországban és Skandináviában már egy évszázada kimutatható az átfedés, az agrárpártok és a liberális pártok programja, valamint az átjárás, átszavazás a szavazóbázisuk között. A vidéki szavazók a liberális kapitalizmus hívei ezekben az országokban – mert a kistelepüléseken a liberális kapitalizmus nem dogma, nem teória, hanem gyakorlati cselekvés, életmód, sőt kultúra.

A vidék elhanyagolása az egyik legsúlyosabb tévedése volt a hazai liberálisoknak. De a Fidesz 2010-es sikere, valamint a Jobbik előretörése sem fedheti el, hogy vidéken koncentrálódik a liberális önbevallású állampolgárok nagy tömege. Másként nem magyarázható meg, hogy ez a kategória olyan nagy számban van jelen a Fidesz szavazótáborában. A vidéki kis- és középvállalkozók, értelmiségiek nagyobb arányban váltak a Fidesz, illetve a Jobbik szavazóivá, mint a leszakadó, leginkább reménytelen helyzetben lévő rétegek. Ugyanis ők voltak azok, akik csalódtak, mert számukra volt viszonyítási alap a magyar kapitalizmus működéséről. Tényleg komolyan gondolja bárki, hogy egy jó, kiszámítható kapitalista programmal (amely nem teoretikus, hanem gyakorlati igényekhez alkalmazkodik) ezeket a közösségükben húzó, véleményvezér rétegeket nem lehetne elérni? Nem az SZDSZ kényelmessége volt az oka a bukásának? Hogy nem akarta tudomásul venni a liberális tábor sokszínűségét és az igényeket?

Összegezve tehát nagyon fontosnak tartjuk a Republikon Intézet hármas tipológiáját, mert a kutatás bázisán elindulhat végre egy vita a liberális párt(ok) társadalmi beágyazottságáról, a potenciális szavazók megszólításának stratégiájáról. Fontos, hogy a kutatás megpróbál leszámolni azzal a közhellyel, hogy a Fidesznek és a Jobbiknak nincsenek liberális felfogású szavazói. Ez a kutatás alapnak tekinthető – politikai hasznosságát az fogja majd megmutatni, hogy elindul-e egy párbeszéd a liberális erőkön belül a három kategória megszólításának lehetséges stratégiáiról, magyarán a kategóriák le írása átcsap-e cselekvésbe.

* A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.