Uj Péter: 'Már le is beszéltük'
Kábé másfél éve nincsen Malév, a csődnapra emlékezni fogok még egy darabig, nagyon sok ezer forintom bánta: Varsóba utaztam éppen, Malévval persze, harmadikán kellett volna visszajönnöm, és reggel arra ébredtünk, hogy megszűnt a légitársaságunk. (Hidegrekord volt Varsóban ráadásul, legalább mínusz huszonöt, a nappali legmagasabb is mínusz tizenöt körül vagy inkább alatta.) Végül egy LOT-chartergéppel jöttünk haza, aranyárban.
A LOT még repül, de hogy egy-két éven belül már nem lesz lengyel állami légitársaság, az szinte biztos. Tavaly már nem nagyon tudta kifizetni a megrendelt nyolc Boeing–787 Dreamliner közül az éppen érkező kettőt. A negyvenmilliós Lengyelország a magyarnál jóval mozgékonyabb – kábé kétmillió külföldön dolgozó! – lakossága sem tartja el az állami légitársaságot. Az állam a Turkish Airlinesnak próbálná elpasszolni a többséget, de az EU betart neki. Mindegy.
A mi kis hangsúlyozottan nem gyarmat országunk, mint tudjuk, mindig is felülállt mindenféle nemzetközi és globális trendeken, realitásokon és racionalitásokon, most pedig még felülebb áll, mint valaha, sőt, hajjajaj. Tehát nálunk valakik éppen újabb nemzeti légitársaságot gründolnak. Vagy olyasmit. És milyen megnyugtató, hogy az új, formálódó nemzeti légitársaság mögött, sőt előtt egészen jól láthatóan volt titkosszolgálati emberek ügyködnek. A Malév évtizedekig tartó, a nemzetgazdaságnak sok tízmilliárdos (százmilliárdos) mínuszt okozó agóniájában is jól látható szerepet játszottak mindenféle titkosszolgálati elemek. Ez volt az egész Malév-ügy katasztrófája. Tudniillik a szociban a Nyugattal kényszerűn igen szoros kapcsolatot fenntartó nemzeti légitársaságot alaposan kibélelték hírszerzőkel, kémelhárítókkal, katonai elhárítókkal, katonai elhárítókat elhárító kémekkel, kémeket elhárító katonákról híreket szerző titkos tisztekkel és így tovább. Több James Bondba ojtott Mata Hari volt a cégnél, mint pilóta és utaskísérő. A szocrendszer elmúltával ez a sok derék titkos Sztahanov mindent megtett persze, hogy életben tartsa munkahelyét, amely munkahelyről nemcsak fizetést lehetett hazavinni, hanem nagyon sok minden egyebet is, mert miközben az állam vesztesége egyre szaporodott, úgy nőttek mindenféle magánvagyonok. Erről nem is nagyon esett szó nagyMalév-vitákban, ügyes fiúk voltak ezek a titkos malévosok. Tudták, hogyan lehet megforgatni a buta politikusokat. Ment a lé a pártkasszákba is, a mély zsebekbe is.
És a jól fizetett szájak meg jártak mindenféléről, csak a lényegről nem esett szó. Kell-e nemzeti vagy nem-e kell nemzeti, hogy ennyit privatizálni vagy amannyit, és akkor kinek, oroszok, törökök, olaszok, ti loptok többet, mi lopunk többet és satöbbi.
A magyar politika a szokásos infantilis módján kezelte az ügyet. Az éppen aktuális ellenzék nagyon is világosan látta, hogy ettől a csőtömegtől nagyon gyorsan meg kell szabadulni, az aktuális kormány meg bizonygatta, hogy nemzeti légitársaságra valami misztikus okból szükség van, ha egy országnak nincs nemzeti légitársasága, az Egyiptomra küldött tíz bibliai csapás nevetséges kis balesetsorozat, egy Videoton-kupameccs ehhez a szörnyűséghez képest.
Józanabb szakemberek ugyan már a csőd előtt 14 évvel kiszámolták, hogy ha mindenkit nyugdíjba küldenének kiemelt, extra magas nyugdíjjal, plusz végkielégítés, és még vásárolnának is egy lakást mindenkinek a legdrágább budai kerületekben, úgy is olcsóbb lenne az egész buli, mint akár egyetlen évvel meghosszabbítani a Malév életét. De az ügyesen malmozó kis repülő kémek még sok évvel hosszabbíttatták meg, és a veszteség is sokkal nagyobb volt, mint amire bárki számított. A magyar állam mosolyogva állta.
Na most másfél év telt el a Malév megszűnése óta, és látjuk: nem váltak vérré a folyók. Volt egy sokk az elején, az is amiatt, hogy a csőd „hirtelen jött” (mármint az államnak, mindenki más láthatta). De azóta minden rendeződött, az értékes járatokat megszerezték más társaságok, a turistaforgalom rekordokat dönt, láthatóan senki sem érzi hiányát a Malévnak. Talán csak kémeink anyátlanodtak el egy kicsit.
Na, hát ezért megnyugtató látni, hogy újabb nemzeti légitársaságot szerveznek. Nem győzik hangsúlyozni, hogy nincs benne állami pénz.
A Népszavában néhány napja megjelent nyilatkozat a műfaj nagy klasszikusa, a Sólyom Airways vezetőjével készült: „Nem lesz ebben állami tulajdonrész. Száz százalékban magántulajdonú lesz, ezt az állammal mi már le is beszéltük.”
Aha, világos. Odamentek, és megbeszélték, hogy nem lesz tulajdonrész. Most nyugodtam meg.
