Ha normális világban élnénk, a parlamenti nyári szünethez érve kezdődhetne a politikai hírek nélküli uborkaszezon. Rohanhatnánk riportot írni a jegesmedvéről, s megtelne az újság az „ikerborjak születtek” típusú színesekkel.

De nem tud ránk törni az uborkaszezon, mert nincs változás: a Fidesz-gépezet gondoskodott arról, hogy a parlamentben év közben se legyen politizálás. Nincs különbség. A döntések nem ott születnek, ott csak gombokat nyomogatnak a kommunista világ tanácselnökeihez hasonlatos, az Orbán-klánnak feltétlen hűséget fogadó fideszes párttitkárok és polgármesterek. Amit megszavaznak, már eldöntetett előzőleg máshol, arra a Vezető már áldását adta. Ha valamivel nem ért egyet, az úgysem kerül a vitát és az érveket nem használó plénum elé.

Ha megnézzük egy-egy ülés közvetítését, azt a mantrát halljuk, amelynek passzusai előző nap egészen biztosan megjelentek a baráti pitbullmédia valamely orgánumában. Kinek hiányozna hát ez a mi álparlamentünk a forró nyári napokon? Nélküle is minden ugyanúgy megy, másfelől év közben sem lenne hiányérzetünk, ha nem hallanánk, amikor Kövér László makogva szidja a kommunistákat, a másokéit persze, ezt már alaposan kiismerhettük.

Abban sincs semmi információ, ahogyan Orbán osztja az EU-t, szapulja a bankárokat, s a kommunikációs sulykolás szabályainak megfelelően zsolozsmázza a rezsicsökkentésről szóló emeletes ígéreteit. Azért megy be az Országgyűlés épületébe a gátról vagy a Videoton-meccsről, hogy elmúltnyolcévezzen. Tök mindegy, miről van szó, úgyis ugyanazt a nótát fújja: az ország jobban teljesít, nem leszünk gyarmat, Magyarország ellenségei menjenek a francba. Az a bánatos igazság, hogy ezekről már mindent lehet előre tudni.

Hogy Kocsis Máté vagy Rogán Antal a parlamentben emelkedik-e szólásra, vagy egy-egy (Fidesz-hű) nemzeti dohánybolt előtt kezd hablatyolni, voltaképp teljesen mindegy. Ha ez a mindent lerágó politikai had lenullázta az Alkotmánybíróságot, eltemette a köztársaságot, jogi csűrcsavarral aládúcolva elcsaklizta a paraszt elől a földet, és lerugdosta a placcról az öreg trafikosokat („senkit nem hagyunk az út szélén”), miért pont a parlamentnek kegyelmezett volna? Mikszáth Tisztelt Házából eltüntette az életet, s csinált belőle egy műanyag Országházat, amelyet mutogatni lehet a külföldieknek.

Száműzte a politikát a politika fórumairól, nem egyeztet a szakszervezetekkel, fütyül a szakmai testületek véleményére, a nagy döntéseket suttyomban hozza meg, és bármikor odaáll az erkölcstelenségek mögé, ha az a pártvezető vagy szervezete igényeit kielégíti. Az uborkaszezon feltétlen híve volnék. Nem csak nyáron. Szeretnék év közben is szervilis halljakendek nélkül élni, s élvezném, ha nem toppanna elém – ha akarom, ha nem – egy zöld gumicsizmás mesehős a gátról. Meglennék a nyilvánvaló otrombaságai nélkül. Inkább azt figyelném, születtek-e ikerborjak, táncol-e a jegesmedve.