Szőcs László: A képzelt beteg
„Betegeskedik a kínai gazdaság”, „Világvége-hangulat van Kínában”, „Hahó Kína, ez már félig csőd”, ezek a címek a magyar internetes gazdasági sajtó elmúlt heti terméséből valók. A dolog érdekessége: miközben a háromból két cikk kifejezetten jó elemzés a világ immár második legnagyobb gazdaságának jelenlegi állapotáról, az online sajtóra amúgy is jellemző bombasztikus címek egyfajta pánikhangulatról árulkodnak.
Ez most, egyetlen makroadat alapján különösen erős: mint egyébként arra számítani lehetett, visszaesett a GDP-növekedés, már „csak” 7,5 százalékot jegyeztek fel a második negyedévre. Kínában, amellyel kapcsolatban gyakran emlegettük a mesés tízszázalékos bővülést, régóta példátlan a lassulás. Erre pár nappal ezelőtt külkeradatok is utaltak, az export visszaesése gyengülő külső keresletről árulkodott.
E ponton azt valószínűsítjük, Kína inkább „képzelt beteg” az annál továbbra is magasabb (!) GDP-bővülésével, mint amekkorának a hazai vizionálásáért Matolcsy György pár éve kis híján köznevetség tárgya lett. A kínai gazdaság régi pofozógépe a Nyugatnak (s ebbe az Európai Unió részeként Magyarország is beletartozik), amely szeret az ázsiai óriásra dömpingelés vagy a jüan árfolyama miatt ráreccsenni, de simán elvárja eközben, hogy azért fűtse a világgazdaságot. Milyen alapon? Irreális elvárás, hogy egészségesen működve a gazdaság fenntarthatóan és stabilan tíz százalék körüli növekedést produkáljon.
Különösen, hogy a visszaesés oka a bő fél évtizede önhibájából válságba került Amerika és Európa kereslet-visszaesése. Li Keqiang kormánya óriási kihívás előtt áll (s Kínának e szempontból a legjobbkor jött a politikai vezetést tíz évre előre kijelölő hatalomváltás). A cél a belső kereslet generálta modell felé való elmozdulás. Minden korábbinál nagyobb felvevőpiacot, fizetőképes keresletet jelent a kínai középosztály. De még nem elégségeset.
A pekingi statisztikai adatok szerint hónapról hónapra egy-egy vagy néhány tizedszázaléknyit bővül a belső fogyasztás. Michael Pettis, a Pekingi Egyetem pénzügyprofesszora azt nyilatkozta a Le Monde-nak, amely legfrissebb számában részletesen foglalkozik a kínai lassulással, hogy a gazdasági szerkezetátalakításhoz a belső fogyasztásnak a GDP-n belüli 35 százalékos arányról legalább 50-re kellene emelkednie tíz év alatt.
„Ehhez pedig az kell, hogy a fogyasztás mindig körülbelül négy százalékkal a GDP-növekedési ütem felett maradjon, azaz ez utóbbi tovább csökkenjen.” Voltak hírek az elmúlt hetekben arról, hogy a kínai gazdaság pályájának változását pénzpiaci, hitelpiaci kérdőjelek és turbulenciák kísérték. A befektetők is érthetően kíváncsiak. Arra viszont bizton számíthat a fejlett világ, hogy Kína a saját, nem pedig az ő érdekeit fogja nézni világgazdasági pozíciója meghatározásakor. A játék igazán akkor lesz kemény, ha a német gazdaság közvetítésével mondjuk Magyarország is a saját bőrén érzi meg, milyen új szelek fújnak Ázsiában.
