Pár napja próbáljuk találgatni, mi szüksége lehetett Matolcsy Györgynek – pontosabban az általa vezetett nemzetgazdasági tárcának – a 2004-ben megjelentetett Amerikai Birodalom című műve fordítására 2013 elején?

Csak eltelt 9 év a megírása óta, és közben azért olyan dolgok is jöttek, mint a világválság meg a Facebook – mindkettő alapvetően alakította át az elemzés tárgyát képező rendszereket. Utólag olvasva tehát akkor bizonyítaná a külföldiek előtt a könyv, hogy a jegybankelnöki székre akkor már bizonnyal erősen készülő szerzője mekkora lángelme, ha ezeket mind megjósolta volna. De nem.

A mű természetesen örök érvényű, hiszen nem mond semmit: történelmi elemzésnek felszínes, közgazdasági leírásnak gyatra, leginkább egy szabadkőműves összeesküvés-regényhez hasonlít, amelyben a világot titkos és kiismerhetetlen hatalmi csoportok irányítják saját elképzeléseik szerint. Korunkban ez Matolcsy szerint az új amerikai arisztokrácia, amely ellen egyébként nem is érdemes harcolni, hanem szépen be kell állni a sorba.

Egy fordítást lehet kérni sok okból, és ezek közül csak az egyik, hogy megfelelő rendelésállománnyal lássunk el egy adott irodát. Az árakat nézve itt feltesszük, nem is erről volt szó, ami – lássuk be – sokkal rosszabb a tényeknek. Miután az angol nyelvű verzióval ismereteink szerint nem történt semmi különösebb (például nem adták ki bivalybőr kötésben, hogy meglepjék vele az uniós pénzügyminisztereket és jegybankelnököket, nem tették közzé a tárca honlapján), arra kell következtetni, vagy e-mailben küldték szét a partnereknek okulásul, vagy egyszerűen a minisztert lepték meg vele távozásakor, egyszerű és szerény ajándékként, a közös idők emlékére és/vagy az eljövendő újabb, hét évre szóló jegybanki szerződés reményében.

Tök mindegy, hogy Matolcsy maga gondolta úgy, hogy miután lehetősége és joga is van megrendelni a fordítást, ezt meg is teszi, vagy valamely mameluk próbálkozott ezen a módon jó mélyen benyalni a miniszternek. Nem az a legnagyobb baj a fordítással, hogy 13 havi minimálbér, vagy ha tetszik, 13 havi átlagnyugdíj összegét fizették ki arra, hogy Matolcsy kissé avétos gondolatait, máig nem tudjuk, kik, angolul is élvezhessék. Az a probléma, hogy senkinek se jutott eszébe: ebből baj lehet. Hogy nem szólalt meg a vészcsengő.

Ez ugyanolyan, mint amikor egy új jegybankelnök elsők között konyhai személyzetet biztosít önmagának, vagy elődjénél nagyobb, szebb szobába költözik. Ha valaki azt gondolja, a világ márpedig olyan, hogy egyfajta arisztokrácia irányítja, akkor arra fog törekedni, hogy ennek a titkos társaságnak a tagja legyen. Azért, mert úgy véli, ezzel nem csupán ő lesz fontos, és lesz az ország életét meghatározó döntések részese, információk birtokosa, nagy titkok tudója, de azt is, hogy e körben jár a kocsi, a sofőr, a személyzet, az előjogok meg még a fordítás is. És lehet, hogy Matolcsy zseni, de ebben biztosan téved.