Egy borzalmas interjú

Kovács Zoltán az istennek sem akarja elárulni, meg lehet-e élni havi negyvenhétezer forintból, pedig esküszöm, az egész ország tudja a választ. Kálmán Olga makacsul kérdez. A beszélgetés egyre kínosabb, már régen nemhogy a közmunkáról, de az égvilágon semmiről sem szól. A néző feszeng, átkapcsol, elege van az egészből. Nem akarja látni, hogyan csinálnak bohócot egy közszereplőből, hanem valódi információra, szakmai beszélgetésre lenne kíváncsi.

Mi az, ami az interjúból kimaradt? El kellett volna mondani, hogy ma nincs egyetlen ország sem Európában, ahol közmunkából meg lehet élni. A jóléti állam kora régen lejárt. Magyarországon soha nem is létezett a szó eredeti értelmében, nálunk ún. koraszülött jóléti állam működött. Nem volt olyan időszak a magyar történelemben, amikor a közmunka megélhetést garantált volna bárkinek is. Az Orbán-kormány ugyanazzal a csapdával néz szembe, mint elődei, hiszen a munkanélküliség és a szegénység évtizedek óta újratermelődik, s eddig egyetlen kormány sem állta útját.

A többszörösen újratermelődött szegénységet, a generációról generációra ismétlődő munkanélküliséget kellene kezelni tehát, s ebben a közmunkának igen csekély szerep jut. Az bizony nem oldja meg sem a munkanélküliség, sem a szegénység, sem az iskolázatlanság kérdését. Ha értelmes munkát kínálnak, ha a közmunka nem megalázó, akkor kicsivel jobb, mint a segély. Ennyi, és nem több. Nagyon szerény eszköz, nem szabad sem túlértékelni, sem túlságosan sokat számon kérni rajta. Néhány szerencsés esetben kiemel a szegénységi csapdából, talán munkára szocializál, de kevés a példa arra, hogy teljesíti a vele szemben támasztott legfontosabb elvárást, és átmenetet teremt a nyílt munkaerőpiac világába.

Évtizedek óta tanúsítják a statisztikák, hogy a közmunkások elenyésző része lesz csak foglalkoztatott a nyílt munkaerőpiacon. Ennek legfőbb akadályai az alacsony képzettség, a tartós munkanélküliség s a munkaerőpiac gyors modernizálódása, amivel a közmunkások nem tudnak lépést tartani. A mai kapitalista világban leheletvékony határ választja el egymástól a sikeres munkavállalót és a munkanélkülit, bárki a sötét oldalon találhatja magát egyetlen pillanat alatt. S ha egyszer oda került, lehet, többé nem kerül vissza a napos oldalra. Modern képzés, a piaci keresletnek megfelelő átképzés, új munkahelyek teremtése jelentené a valódi megoldást. Vagyis egy átfogó társadalompolitikai program.

Nehéz szívvel mondom, hogy e téren a korábbi baloldali kormányokon is van mit számon kérni, de mindjárt hozzá is teszem: a szegénység és a munkanélküliség megítélése esetükben más volt. A baloldal mindig a szegénység ellen harcolt, sosem a szegények ellen. S ez azért nagy különbség. Kovács Zoltán győzelmi jelentésként hirdette, hogy ma egyre többen vesznek részt közmunkaprogramokban. Pedig éppen ellenkezőleg, az lenne a győzelem, ha minél kevesebben tennék. Ez jelentené ugyanis, hogy eldobhatják az államtól kapott mankót, mert két lábbal állnak a valódi munka világában.

Úgy gondolom, Kálmán Olga riporteri szívóssága ezúttal inkább ártott, mintsem használt a beszélgetésnek. A sokszor elismételt kérdés hallatán Kovács Zoltán begörcsölt, mint bukott diák a matekpótvizsgán. Kín volt hallgatni, hogyan védi a mundér becsületét, ahelyett hogy gondolkodna. Felteszem, kevésbé feszült légkörben akár parázs vita is keletkezhetett volna kettőjük között, éppen a nézetkülönbségek okán. S akkor a néző tán még szakmai érvek, tények, érdekes információk birtokába is juthatott volna. Így csupán az a sekély öröme maradt, hogy Kovács Zoltán megbukott a matekvizsgán.

A szerző szociológus, író

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.