Ha következetes és úriember, egyszerűen nem tehet mást. Éppen három évvel ezelőtt, 2010 júliusában ugyanez a Mol sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem pénzeli tovább Talmácsi Gábor korábbi világbajnokot, a motorversenyző ugyanis nem hozta a soros világbajnoki futamokon az elvárt eredményeket, és a Mol nem engedhet meg magának ekkora presztízsveszteséget. Arra a határozott kérdésre, hogy nem áll-e ez a döntés összefüggésben azzal, hogy pár héttel előtte a cég már megállapodott a Videoton szponzorálásáról, mégpedig a miniszterelnök őszinte örömére, az a határozott válasz érkezett, hogy a két lépés között nincs összefüggés, a miniszterelnök öröme pedig magántermészetű.

A Mol-embléma tehát hamarosan lekerül a Vidi-játékosok mezéről, elvégre a vállalat nem járathatja le magát akkora blamával, mint a podgoricai kiesés. Ami annyit is tesz, hogy Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató sem szotyolázik többé a fehérvári VIP-páholyban a miniszterelnökkel, mint ahogyan eztán Csányi Sándor is magától értetődőn a pápai meg a kaposvári VIP-páholyokat látogatja; károkozók körében nem szívesen mutatkozik komoly ember, aki a szavakat nem csak nagyotmondásra használja.

Már ha egyáltalán kudarcról meg károkozásról van szó. Mert itt könnyen súlyos tévedések foroghatnak fönn megint. Az nem úgy van, hogy a sikert sikerre halmozó kormány reprezentáns milliárdos csapata csak úgy kiesik egy nevenincs, pénztelen klub ellenében, nevetségessé téve ezzel a mögötte álló erőket; az nem fordulhat elő, hogy annak a tulajdonosnak a csapata égjen, aki a miniszterelnök testi-lelki jóbarátja, s akire külön takarékszövetkezeti törvényt írnak.

Szerencsére a magyar Országgyűlés van abban az állapotban, hogy már a jövő héten méltó választ adjon határozatban leszögezve, hogy valójában egy újabb Tavares-jelentésről van szó, amit a magyar sikerek által kiváltott sárga irigység táplál, s a napnál is világosabb, hogy ez a mérkőzés igazából a rezsicsökkentésről szólt, de mi megvédtük a magyar családokat, a magyar trafikokat, és be lesz vezetve a pedagógusi életpályamodell.

Jól mondta Rogán Antal: rendkívül veszélyes egész Európára nézve, hogy a podgoricai amatőr bürokraták lobbiérdekei akadálytalanul tudnak érvényesülni a magyar államadósság-csökkentés lehengerlő eredményei fölött, az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy sokan kifejezetten örültek itthon a Videoton kiesésének, függetlenül attól, hogy az nyilvánvaló siker. Igaz, ami igaz, a Videoton produkciója kifejezetten jót tett mentálisan a lakosság egyre nagyobb részének, ritkán látni ennyi derűs, s magából minden keserűséget kiröhögő embert az utcákon.

Mi magunk egy étteremben követtük az eseményeket, s meglepve tapasztaltuk, hogy a podgoricaiak gólja után többen felugranak, s karjukat az égnek emelik, s hogy akaratlanul velük mozdulunk mi is. Pontosan úgy, mint három évvel ezelőtt a Salzburg góljainál, csak akkor még titokban, visszafogottan, kicsit szégyenkezve is, hogy az osztrákokért szorítunk magyar csapat ellenében, úgy gondolván akkor még, ennek az egész díszpáholyos, urambátyámos, szotyolaköpködéses vidizésnek köze van hazához, magyarsághoz, vagy legalább a futball bármely formájához.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa