Kétgyermekes családban 249 284, egyfős nyugdíjas háztartásban 77 364 forint kellett volna a „folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek” kielégítéséhez. Ettől a minimálbér nettója (60 915 forint) 25 ezer, a szakmunkás-minimálbér nettója (70 740 forint) 15 ezer forinttal marad el. Ehhez társul a nyolcórás közmunkások – „közösségteremtő” – 47 ezer forintja. Így fest a fogyasztási oldal statisztikája a „jobban teljesítő” Magyarországon. Ott, ahol a háztartások 75 százaléka nem képes havonta megspórolni annyit, amiből váratlan kiadásait fedezni tudná. A kormányzati szlogenretorikával szemben az ország nemhogy jobban teljesítene, hanem a lecsúszása folytatódik.

Amit évek alatt elért, az a külső egyensúly, a folyó fizetési mérleg többlete, a három százalék alá szorított hiány. Keserű siker: mögötte az alacsony fogyasztás, a beruházások 2007 óta csökkenő rátája húzódik. Nincs növekedés, nincs új munkahely, nincs bővített újratermelés, nem képződik elosztható nemzeti többletjövedelem. Egyetlen felhasználható forrás maradt, az uniós kohéziós alap – 2014 és 2020 között 7080 milliárd forint –, amelynek megszerzésére, ha a politikai PR miatt éppen célszerű, oly szívesen hivatkozik a kormányfő. Az uniós pénz háromszázalékos hiányfeltételének teljesítéséért klasszikusan ortodox megszorításokkal fizetett az ország. Az áldozatnak lehetett volna értelme, ha közben a gazdaságpolitika nem megfojtja, hanem megteremti a növekedés feltételrendszerét.

Ha a Fidesz a „haldokló” jóléti állam újjászervezését választotta volna. De „unortodox módon”, tőke-, piac- és Európa-ellenes politikával nekiállt az etatista nemzeti együttműködés rendszere kiépítésének, a társadalmi szövet szétszabdalásának, a félállamivá tett szabad piac és az olvadó vagy stagnáló nemzeti jövedelem teljes újraelosztásának. Az igazán nagy árat nem az unió miatt, hanem ezért fizette a nemzet. Mert nem „pár csókos” trafikos vagy földszerző „cimbiről”, közgépes ügyletekről van szó, hanem egy hatalmi érdekek szolgálatában mesterségesen megszervezett új, feltétel nélkül lojális, középosztálynak hazudott fideszes mamelukréteg megteremtéséről, gyarapításáról – a négymillió létminimum alá került polgár rovására. Ezért kell új politikai korszakot nyitni, s nem azért, mert megint egyszer akadnak, akik olyan országot ígérnek, ahol az emberek napról napra jobban élnek.