Gyáva megoldást választott a miskolci önkormányzat fideszes többsége, amikor arról hozott határozatot: döntse el a jegyző, kit javasoljanak a város híres gimnáziuma, a Földes élére. 

Persze senki nem hiszi, hogy valóban a jegyző volt az, aki a körülményeket alaposan mérlegelve, a jelentkezők szakmai rátermettségét és elképzeléseit gondosan tanulmányozva végül meghozta az ítéletet, kiválasztva épp azt a jelöltet, akit sem a tantestület, sem a szülői munkaközösség nem támogatott, viszont a polgármester és a jobboldali frakció szívének kedves.

Ami a Földes Ferenc Gimnázium ügyében történt, arra a kisgyerekre emlékeztet, aki meg van győződve róla: ha becsukja a szemét, maga is láthatatlanná válik. Adott egy sikeres és mindenki által kedvelt iskolaigazgató, akinek irányításával az elmúlt tizenöt évben sorra aratta a babérokat az intézmény, ráadásul még az ellenségei-ellenfelei is elismerik róla: sosem politizált, mindig középen állt, és nem is liblingje senkinek. Ideális jelölt, illetve az lenne, ha manapság mindezek az erények számítanának valamit. A mostani kurzus számára azonban épp ez a típus a legveszélyesebb. Nem tartozik holdudvarhoz, nem lesz belőle kezes bárány, nem nyalogat gazdikezet kinevezésért cserébe. Nem pártzombi.

Ráadásul a nép őt szereti, a „zemberek” mellette tüntetnek, balos, jobbos együtt demonstrál érte a téren, a tanárok pedig elsöprő többséggel mellette állnak, és az első körben még kihívója sem akadt, jaj, mi legyen, hogyan fordítsuk ezt a helyzetet mégis a javunkra? – töprengtek szegény jobboldali képviselők.

Akár az isteni szikra, úgy pattanhatott ki az agyukból a megoldás: döntsön a jegyző! Hivatkozzunk arra, hogy itt a nyár, mindenki szabadságra megy, elvégre a képviselőknek is jár a pihenés, és ruházzuk át rendeletben a véleményezés jogát egyetlen emberre. Ő majd meghozza a számunkra kedves döntést, jogilag is rendben lévőt, hisz nem mond ellent a szervezeti és működési szabályzatnak. A jegyző lesz a csúnya fiú, ő megy szembe szinte az egész város óhajával, de hát ő meg azért kapja a pénzét, hogy végrehajtsa, amit kell, nem azért, hogy szeressék.

Mi meg kedves és aranyos képviselők maradunk, akiknek ehhez az egész ügyhöz semmi közük. Mossuk kezeinket.

Erre mondják, hogy nem lehet egyszerre kurvának lenni meg szűznek is maradni, de ilyet mi sose mondanánk szegény képviselőknek, van nekik épp elég bajuk. Elvégre hosszú még a nyár, ideje lenne összegereblyézni az összes kínos, elodázott, népszerűtlen ügyet, és odaszórni a jegyző ölébe, vitassa meg mindet egymaga, és hozzon róla döntést egyedül. A népképviselet szabadságra ment, jó darabig vissza se jön onnét.