Ellenség, de ember
Nem jegyezte fel a krónika, hogy Abu Katada, a szélsőséges muzulmán hitszónok sok jót tett volna az emberiségért. Inkább az ellenkezőjéről szól a fáma: a „polgári” nevén Omar Othmannak nevezett férfi (a mértékadó angolszász sajtóban obligát módon: Mr. Othman) iszlamista szélsőségesek tüzére öntötte az olajat. Oszama bin Laden jobbkezének is hívták. Terrorizmusért halálra ítélték, majd ezt börtönbüntetésre változtatták.
Abu Katadát a britek csaknem évtizednyi, munkáspárti és konzervatív vezetésű kormányokon átívelő jogi huzavona végén néhány napja Jordániába toloncolták. De előbb külön „lex Abu Katadát” is kötöttek a jordánokkal, amely garantálja számára az emberhez méltó bánásmódot, elhárítva ezzel az akadályt kiadatása elől. Ez, mint arról a világsajtó éveken át be is számolt, éppen az volt, hogy London nem látott rá biztosítékot: hazatérve a prédikátor üldöztetéstől és kínzástól mentesen élhet.
Két lehetőség van. Az egyik: a nyugati világ, most éppen az Egyesült Királyság képében, a saját sírját ássa, amikor olyan embereknek biztosítja a jogot, mégpedig különös gondossággal, akik a legkevésbé sem érdemlik azt meg. Érdemes e körben felidézni Oszama bin Laden két évvel ezelőtti likvidálását, amellyel az amerikai kommandósok nem éppen százdolláros perköltséget spóroltak meg, no meg az óriási nyilvánosságot, amellyel Bin Laden mártírként tüntethette volna fel magát.
A másik lehetőség: a nyugati civilizáció az akar lenni, ami. A nyugati civilizáció. Jelenlegi minőségében Abu Katada kiszolgáltatott ember, és így különösképpen jár neki az emberi bánásmód. Lehet róla vitákat folytatni, mi az a határ, amelyen belül a nyugati világ még nem a bűnöst jutalmazza, miközben az ártatlant bünteti. Elgondolkodtató például, hogy egy elítéltnek európai jogi normák szerinti zárka jár a törvény szerint, míg a becsületesen, ám pechjére szabadlábon élő nyomorultnak a nagy semmi. De tiszteteletre méltó, ha egy jogrendszer ugyanazokat a szabályokat érvényesíti akkor is, ha ellenségeiről van szó.
Évekkel ezelőtt nagy vihart kavart az Egyesült Államokban, amikor egy guantánamói őrizetes, Lakhdar Boumediene pert nyert az USA akkori elnöke, George W. Bush ellen. A legfelső bíróság kimondta, nem tagadható meg a guantánamóiaktól sem, hogy a habeas corpus jogára hivatkozva a szövetségi igazságszolgáltatáshoz forduljanak. Guantánamón most Abu Katada kiadatásával párhuzamosan dúl a kényszeretetési botrány. A tábornak még az amerikai elnök rendelete értelmében is rég zárva kellene tartania. Hiú ábránd, hogy esetleg egy szállodai ellátás győzné meg az ottani őrizeteseket arról, hogy a nyugati világ nem elpusztítanivaló. De törekedni azért lehet az olyan jogérvényesítésre, amely a legelvakultabb embernek is azt sugallja, az ő ellenségei elveiket követik, nem pedig bosszút akarnak állni rajta.