Abban igaza van a magyar miniszterelnöknek, hogy Budapesten és Pozsonyon múlik, miként él az Európán belüli, egyre szélesebb lehetőségekkel. A „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve” formulát azért kellett tegnap feltámasztani, mert ehhez brüsszeli források is kellenek. És hamarabb nyílik meg az uniós pénztárca, ha együttműködő partnerek közösen nyújtják be pályázataikat.

Tamás Aladárné Szűcs Ilona, a magyar állampolgárság felvétele miatt a szlováktól megfosztott felvidéki tanítónő Orbán Viktor mellett a Kossuth téri színpadon a Magyar Becsület Rend átvételekor – még tavaly

Az viszont valóban előremutató, hogy a határ menti közös beruházásokat rögzítő szándéknyilatkozatot az érintett megyék vezetői is aláírták. Pozitív és negatív példaként egyaránt az Ipoly-hidakat lehet felhozni. Besztercebánya megyében kettő épült fel rengeteg helyi hozzájárulással. A nyitrai régióban viszont a gáncsoskodások és a két beruházó közötti nézeteltérések miatt az átkelőhíd még mindig csak papíron létezik.

A két kormányfő által felrajzolt égszínkék közös égbolton azért bárányfelhő is feltűnt. Robert Fico odafricskázott egyet, megemlítve, hogy Szlovákiában másként kezelik a válságot, mint a szomszédban, mások az elfogadott megoldások is. Jelezte, hogy ők nem vívnak szabadságharcot Brüsszellel, és nem alkalmaznak unortodox megoldásokat, habár a bankok megsarcolását, a szektoradót és a magánnyugdíjpénztárak megcsapolását ők is elrendelték, de távolról sem a magyar mértékben és módszerekkel.

Nyugtalanító viszont, hogy hivatalosan egyetlen szó sem hangzott el a szlovákiai magyarok gondjairól. Orbán Viktor gesztusként megemlítette, hogy a magyar kabinet jelentős összeggel támogatja a sátoraljaújhelyi két tannyelvű és a békéscsabai szlovák iskola felújítását. Robert Fico még csak egy közhelyet sem sütött el válaszként, mert makacsul tartja magát ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság ügye belügy. Ezért erről legfeljebb csak négyszemközt hajlandó néhány szót váltani budapesti partnerével. Akinek ebben a pillanatban nem ez a határon túli közösség a legfontosabb, a szlovák állampolgársági törvény miatt ugyanis alig valaki fog szavazni közülük a magyarországi választásokon. A magyar miniszterelnök kincstári optimizmussal azért hozzátette, hogy a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakmai bizottságok jól haladnak a munkával. Csak éppen a szlovák hatóságok tovább zaklatják a könnyített honosítást nyíltan vállaló, egyszersmind a kettős állampolgársághoz ragaszkodó felvidékieket.

Csak sajnálhatjuk, hogy Orbán Viktor az áradozása előtt nem futotta át egykori barátja, Rudolf Chmel tanulmányait. A néhai Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete szerint a Szlovákia és Magyarország közötti kapcsolatokat jelentős mértékben a felvidéki magyarság helyzete határozza meg. Őket különböző talmi taktikából vagy más okok miatt sem mellőzni, sem pedig valamiféle túszként kezelni nem lehet.