Sok volt viszont ahhoz, hogy Moszkva úgy csináljon, mintha semmi köze nem lenne az ügyhöz. Az az érv, hogy Snowden nem lépte át az államhatárt, csak addig volt bevethető, amíg az amerikai belbiztonság adathalászati titkait kiszivárogtató szökevény – alighanem kétségbeesésében – nem kért Oroszországtól is menedéket.

Vlagyimir Putyin államfő ezt tőle szokatlan feltétel teljesítéséhez kötötte: Snowden csak akkor maradhat orosz földön, ha felhagy az USA-nak kárt okozó tevékenységével – mondta, s egyben érzékeltette, hogy a menedékkérő aligha fogadja el ezt a feltételt. Így is lett – amitől csak kicsit enyhült a Moszkvára nehezedő nyomás.

Az ügy most már csak terhet jelent az oroszoknak, az általa kínált lehetőségeket valószínűleg rég kihasználták. Az a sokat ismételt nyilatkozat, miszerint titkosszolgálataik sohasem működtek együtt a volt elemzővel, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a seremetyevói tranzitban nem próbáltak meg kiszedni belőle mindent, ami a Kreml számára érdekes. Moszkva élt az eset kínálta propagandalehetőséggel is.

Putyin nem mulasztotta el – még ha virágnyelven is – az amerikaiak orra alá dörgölni, hogy miközben ők rendszeresen bírálják az oroszországi emberi jogi helyzetet, hajtóvadászatot indítottak a magát jogvédőnek valló Snowden ellen. A szarkazmust sem nélkülöző szavak mögött bujkált némi empátia is: az elnök csak Washingtont akarta bírálni, és nem a szökevényt a védelmébe venni. Hiszen aligha kétséges, hogy hasonló helyzetben az orosz hatóságok is legalább olyan elkeseredetten küzdenének egy ilyen formátumú kiszivárogtató elhallgattatásáért, mint most az amerikaiak teszik.

E logika mentén a következő lépés nem az exügynök menedékkérelmének elfogadása, hanem az üggyel kapcsolatos nyilatkozatok élének tompítása volt. A kezdeti szemrehányások helyét a már-már megértő és együttműködő hangnem vette át, ez pedig megerősíti azt, amit eddig is tudni lehetett: nem hagyják, hogy a botrány tovább hűtse Moszkva és Washington kapcsolatát. De látványos engedményt sem lehet várni Putyintól. Ez összeegyeztethetetlen lenne az erős, határozott, a nemzeti érdekeket mindenáron védelmező vezető képével, az Amerikát jórészt még mindig ellenfélnek tekintő orosz politikai elit és a közvélemény szemében pedig a gyengeség, a megalkuvás jelének számítana. Marad tehát az intenzív diplomáciai háttérmunka. Moszkva és Snowden is így törhet ki a csapdából.