A hódítás kötelező kelléke az ünnepélyes bevonulás. Lehet kétkerekű kocsin vagy fehér lovon. A lényeg a közönség, amely hangosan örül. A néma sorfal se rossz, de akkor szép hosszú és tömött legyen. Országunk és városunk megmentői – Orbán Viktor és Tarlós István – tegnap gyalog vonultak be az új birtokra. A Margitszigeten ragyogott a nap, lelküket eltöltötte a mélymagyar elégedettség. Visszahódították Budapest csodás gyöngyszemét! Igaz, nem idegen hódítók tapodták a sziget zöld gyepét, csak a vörös Angyalföld igazgatta. Az igazságügy-miniszter (!) mégis úgy vélte – pont most és csak a szigetre vonatkoztatva –, hogy egy kiemelt idegenforgalmi látványosságnak jobb helye van a fővárosnál. Mert így illeszthető a Budapestet érintő nagyszabású koncepciókba. Hogy pontosan melyekbe, az még nem derült ki. De nem is ez a lényeg, hanem az elv: Tarlós István mondhassa meg, mi a fiksz, ha egyszer az övé, azaz a fővárosé a sziget. A kerület vezetői, bár erősen törték a fejüket, csak egyetlen esetre emlékeztek, amiben keresztbe tettek a legfőbb akaratnak: nem járultak hozzá a főváros által szorgalmazott telekalakításhoz. Márpedig Budapest vezetője szerint úgy jobb. Hiába Áder János államfő utalgatása az unió önkormányzati chartájára. Piha! Még hogy konzultáció! Minek? Hiszen ők pontosan tudják, hogy mitől lesz könnyebb a lét, miért kellene azt bárkivel is megbeszélni? A népnek rezsicsökkentés kell meg cirkusz. A hódítás viszont csak akkor teljes, ha a hódító megjelölte azt, ami az övé lett. Körben már víz van, azt a Duna intézi, le kell hát szúrni valamit, valami jelölőt, jellegzeteset. Hát tessék, leszúrták, lehet nézni a felújított szökőkutat. Majdnem 11 éve építették át teljesen, most alig 400 millióba került.