De a demográfiai mélypontot nem ezért éri el és nem ezért zuhannak a születésszámok már évtizedek óta, a korábbi kormányok alatt is. Hanem azért, mert egyik oldal sem képes felfogni: nem a pénztámogatások, hanem a munka és a család lehetőségeinek rugalmas összehangolása határozza meg, szülnek-e a nők.

Kivételt ez alól éppenséggel azok a brutális lépések képeztek, mint a gyed elvétele, hiszen az valóban drámai csökkenést hozott. A munkahelyre visszatérő anyák jelentős járulékkedvezménye – ellenkező, pozitív előjellel – is ilyen lehetne, ha tudnának róla a cégek és a nők, és ha a kormányzati propagandagépezet nem az ellenfél libázására, hanem ennek ismertetésére fordítaná azokat a milliárdokat, amelyeket elkölt.

De ettől eltekintve évtizedek óta hiába mondják a szakemberek, hogy elsősorban nem a pénzzel, hanem azzal lehet több gyerek megszületését elérni, ha az anyának nem jelent emberfeletti nehézséget a gyerek 1-2 éves korában visszamenni és rugalmas vagy megfizetett (támogatással kiegészített) részmunkaidőben dolgoznia, miközben gyermekét szintén rugalmas és megfizethető nappali ellátásban tudja elhelyezni.

Ezt az egyszerű képletet képtelen immár kormányok hosszú sora felfogni. A családi napközik megoldást jelentenek, ahol van munkahely, erre mit csinál ez a kormány? Elveszi az újonnan épülőktől a kevés állami támogatást is, kivéve, ha uniós pénzből épülnek. Micsoda kifacsart, beteges gondolkodás – különösen egy a meritokráciára előszeretettel hivatkozó kormánytól –, hogy azoknak ad, akik az EU pénzéből hoznak létre csanát, de azoktól, akik vérrel-verejtékkel önerőből, azoktól elvesz? Így a csana végképp megfizethetetlen lesz, pedig már így is a szülőktől kénytelen beszedni azt a költséget, amit az állami normatíva nem fedez.

Nem volt jobb az a Gyurcsány- (hírek szerint Dobrev-) ötlet sem, ami úgy rövidítette le a gyes idejét (amúgy helyesen, hiszen minél tovább ül otthon az anyuka, annál jobban elveszíti munkaerő-piaci alkalmasságát), hogy nem tett semmit a munkahelyek rugalmasítása és a gyerekelhelyezés terén.

A most szivárgó demográfiai program is egyfolytában a pénz körül forog: érthetetlen,miért pont az első és a harmadik gyerekre koncentrál, amikor évek óta hangsúlyozzuk: a második gyerekért küzdünk! Az elsőt még csak-csak megszülik a nők, hiszen ez az élet rendje. De amikor szembesülnek azzal, hogy micsoda képtelenség már egy gyerek mellett is normálisan dolgozni, akkor azt mondják, köszönöm szépen, ezt így nem. Ezért nem a kelengyepénzt kell megduplázni, hanem vissza kell állítani a munkahelyi védelmet, amit elvett az új munka törvénykönyve: nem évekre, hanem a személyre vonatkozóan. Ne azért ne lehessen kirúgni,mert X éves a gyereke, hanem azért, mert ő ugyanaz a személy, mint szülés előtt! Attól, hogy szült, nem hülyült el, nyilvánvaló diszkrimináció nem visszavenni, pedig ma ez történik a kismamák felével!

Amíg nem képes megérteni egy kormány sem, hogyan éreznek, min mennek keresztül, hogyan gondolkodnak a nők a gyerek és a munka kettős szorításáról, addig nem lesz képes egyik kormány sem kitörni a demográfiai csapdából.

Ezért kell több nő a döntéshozatalba, mert bár az ember azt hinné, képes lehet egy férfi is mindezt felfogni, úgy tűnik, mégsem.

* A szerző országgyűlési képviselő, független.

Elnézést kérek, ha félreérthető voltam, egyáltalán nem akartam azt írni, hogy az antiszociális újraelosztás miatt vagyunk demográfiai válságban, csak azt, hogy az nem vezet ki belőle. Persze hogy a munka és a család összeegyeztethetősége a kulcskérdés. Ebben tökéletesen egyetértek Ertsey Katalinnal és a témafelelős kolléganőimmel is, akik ezt évek óta kitartóan magyarázzák lapunkban.
Révész Sándor

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.