Takarékra teszi a takarékszövetkezetek vezetőit a kormány. Bár formailag megtartják önállóságukat, a szövetkezeti hitelintézetek a jövőben együtt menetelnek majd a nemzeti együttműködés rendszerében. Az ütemet a kabinet diktálja. A takarékoknak kötelezően csatlakozniuk kell az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) által alapítandó Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetéhez.

Az új integrátorba beolvasztják a szövetkezetek saját intézményvédelmi alapjait, a szervezet igazgatóságát pedig az MFB nevezi ki. Átalakul a Takarékbank működése és tulajdonosi szerkezete is. A pénzintézet részvényeinek többsége, összesen 60 százaléka most még a takarékok kezében van (39 százalék az MFB-é), a Takarékbank pedig a szövetkezetek ernyőbankjaként működik, egységes szolgáltatásokat, termékeket biztosít annak, akinek erre igénye van. A kormány azonban megfordítja ezt a helyzetet: a törvény erejével elrendelt tulajdoni változások nyomán sok beleszólásuk nem marad a bank működésébe, ellenben az kötelező előírásokkal egységesítheti az ő üzletpolitikájukat, termékeiket.

A hitelintézet ellenőrzi a szövetkezetek működését, az előírások betartását, és ha valamit nem talál rendben, felfüggesztheti, de akár le is válthatja az érintett takarék vezetését. Nagyobb jogosítványokat kap, mint amilyenekkel most a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) rendelkezik. Az átalakítás előkészítését és levezénylését végző Vojnits Tamás kormánymegbízott az intézkedések radikális jellegét azzal indokolta, hogy a törvénycsomag egy-két évtizede megoldatlan problémát kezel.

Nyilván ez az évtizedes adósság az oka annak, hogy a másfél ezer egységből álló fiókhálózatot működtető, több mint nyolcezer embert foglalkoztató, egymillió ügyfelet kiszolgáló 125 takarékszövetkezet működését alapvetően befolyásoló jogszabályt rendkívüli sürgősséggel, néhány nap alatt nyomta át a parlamenten a kabinet. Az pedig csak véletlen egybeesés, hogy a túlzottdeficit-eljárással együtt a brüsszeli nyomás alól is szabaduló kormány mostantól deklaráltan a gazdaságélénkítésre kíván koncentrálni, amiben szerepet szán a takarékszövetkezeteknek is.

Értsd: osztogatni nincs miből, az idei költségvetést is már többször foltozni kellett, a takarékok viszont 800 milliárd forintos „pufferen” ülnek, ennyivel több megtakarítást kezelnek, mint hitelt. A kormány képviselői azóta egyeztetnek a szövetkezetek vezetőivel a lehetséges együttműködésről, hogy az MFB kinézte magának a Takarékbankot. Az elmúlt másfél év azonban nem sok eredményt hozott, a takarékok nem nagyon álltak kötélnek, most viszont majd nem lesz választási lehetőségük. Tény, és ezt a takarékszövetkezeti vezetők egy része is elismeri, hogy a szektor helyzetén van mit javítani.

A szövetkezetek tőkeellátottsága alacsony, a hatékonyság, a szervezettség, a szolgáltatás színvonala nem megfelelő, a menedzsment helyenként sajátjaként kezeli a takarékot, így fennáll a veszélye annak, hogy a rendszer jelenlegi formájában hosszú távon nem lesz működőképes. Ugyanakkor az a megoldás, amelyet most a kormány választott, jóval túlmutat ezeken a feladatokon. Most nem a parasztoknak kell belépniük a termelő-, hanem az állam lép be a takarékszövetkezetekbe, a végeredményt tekintve azonban ez szinte mindegy is.