És még mondja valaki, hogy Orbán Viktor kritikus az Európai Unióval szemben! Na jó, egy kicsit lemoszkvázza Brüsszelt, és nem érti, hogy az EU-biztosok miért pikkelnek folyton Magyarországra és így tovább és így tovább, de a végén mindig visszatáncol – ő is tudja, mindenki tudja, hogy az unióban a helyünk. Erről valahogy beszélni sem kell, olyan egyértelmű. A rendszerváltás után másfél évtized telt el azzal, hogy küszködtünk, felzárkóztunk, visszaszámoltunk, és 2004-ben végre sikerült: felvettek bennünket.

Most mégis azon kapom magam, hogy irigylem azokat, akiknek mindez nem egyértelmű. Akik megengedhetik maguknak a valódi kétkedés luxusát: kell ez az unió nekünk?

Hogy, hogy nem, ezek a kétkedők mind a kontinens jómódú felén élnek, ami persze az irigykedésre is ad némi magyarázatot. Miközben az EU a 28. tagállam ünnepélyes érkezésére készül (Horvátország hétfőn lépi át az unió kapuját), egy másik tagjelölt, Izland a minap azzal borzolta a kedélyeket, hogy bejelentette: felfüggeszti a csatlakozási tárgyalásokat, mégsem akar uniós tag lenni. A sors iróniája, hogy az izlandiak felkészültségével olyannyira nincs gond, hogy egy időben külön figyelmeztetni kellett őket Brüsszelből: gyorsítósávon nem lehet csak úgy beszáguldani az EU-ba, a tárgyalásokat szépen végig kell csinálni. A horvátokat – és annak idején a kelet-európai jelentkezőket – ellenben türelemre intették, hogy bizony a tárgyalások hosszú évekig eltarthatnak, annyi még a tennivaló.

Nyugalmat, békét, jólétet és biztos jövőt akart Horvátország, ezért tűzte célul az uniós tagságot. Megküzdött érte, sokáig várt rá, de sikerült neki. Ha ugyanezeket az érveket Izlandon próbálnánk bedobni... De hiszen nyugalom van, béke, jólét és biztos jövő. A tengerben annyi a hal, hogy sosem fogy el. A föld alatt akkora forróvíz-készletek rejtőznek, hogy a fűtés, a meleg víz és az áram sosem lesz drága. (Itt próbálkozzon valaki rezsicsökkentéssel, körbe is röhögnék!) Európában dúl a válság, Izlandon ellenben tisztes gazdasági növekedésről és alacsony munkanélküliségről szólnak a hírek. Most akkor hová is lépjenek be?

Messzi távolban lévő, különc ország Izland – legyinthetnénk, ám irigylésre méltó kétkedőket közelebb is találni. A norvégok nem függesztették fel a csatlakozási tárgyalásokat: kétszer is befejezték, majd kétszer is népszavazáson mondtak nemet. A béke, a gazdagság és a biztos jövő arrafelé sem számít hiánycikknek. Hasonló a helyzet Svájcban, ott is lenépszavazták az EU-t, de elég a kívülálló kakukktojásokból! Az unión belül feltűnően alacsony a tagságot támogatók aránya Svédországban, Dániában vagy Nagy-Britanniában, és ezek az államok mellesleg az euróból sem kértek.

Nem hiába szomszédunk: jobban megértjük mi a horvátokat. Már csak azért is, mert a nyugalom, béke, jólét, biztos jövő listáról egyelőre Magyarország is csupán a békét tudja felmutatni.