Prágai csatabárdok
A dzsungel átláthatóbb, mint a cseh belpolitikai helyzet – vélekedett egy prágai blogger, és alighanem igaza van. Egyelőre legfeljebb annyi bizonyos, hogy szeptember végéig, de nem kizárt, hogy egészen jövő májusig nem csitul a harc.
Pedig Milos Zeman államfő e hét elején olyan megoldást ígért a kormányválság rendezésére, amely fokozatos megnyugvást eredményez. Ám azzal, hogy egyik közeli munkatársát, Jirí Rusnokot nevezte ki kormányfőnek, az eddiginél is nagyobb politikai vihart kavart. Ugyanis másfél órával e döntés kihirdetése előtt a jobbközép pártok vezetői bejelentették, hogy mégis csak sikerült minimális többséget összegereblyézniük a kétszáz fős prágai alsóházban, s felszólították Milos Zemant, hogy ezt okvetlenül vegye figyelembe. Nem így történt.
Mindkét fél az alkotmányra hivatkozva ásta ki a csatabárdot. Az elnök azzal érvelt, hogy az alaptörvénynek megfelelően döntött. A lemondott Petr Necas nélkül, hivatalnoki státusban darvadozó kabinet tagjai viszont azt harsogták, hogy az államfő semmibe vette az alkotmányos szokásokat és a parlamenti demokrácia elveit, Putyin példáját követve, „zemanokrácia”, vagyis félelnöki rendszer kiépítésén mesterkedik.
Nem is eredménytelenül, hiszen a holdudvarából kormánytaggá avanzsált személyek az ő óhajainak megfelelően cselekszenek majd. De meddig tehetik ezt? Papírforma szerint a szolgalelkűnek kikiáltott társaság csúfosan megbukik a bizalmi szavazáson. Ezután az lenne a logikus lépés, hogy a képviselőház minősített többséggel feloszlatja önmagát, Milos Zeman pedig kénytelen lenne szeptember végére kiírni az előrehozott választásokat.
Csakhogy a jelenlegi kormánypártok revánsra, az államfő megleckéztetésére törnek. Bosszúvágytól égve ismételgetik, hogy az ő szavazataikra ne számítson. Így aztán Jirí Rusnok várható parlamenti kudarcát követően az elnök baráti körében újabb kormányfőjelöltet kereshet. Aki szintén politikai kamikaze lesz, mert a képviselőházban alighanem ő is elvérzik. Ebben az esetben a harmadik próbálkozás joga a házelnöké, aki nem más, mint Miroslava Nemcová. Ő a jelenlegi állás szerint önmagát jelölhetné, a cseh demokrácia legnagyobb dicsőségére.
Ha addig nem olvadna el a minimális parlamenti többség, akkor az eddigi kormánykoalíció a jövő májusban esedékes voksolásokig mégis hivatalban maradhatna. Akad azonban még aduász az elnök tarsolyában is, hiszen a második jelöléssel akár hónapokig is várhat. Jaroslav Janota publicista szerint a cseh alaptörvény a világ legnaivabb dokumentuma, mert arra a feltételezésre épül, hogy a képviselőházba önzetlen, csakis a közjóért tevékenykedő, erkölcsi szempontból is feddhetetlen személyiségek kerülnek.
Kedden még százegy jobboldali támogatóról regéltek, néhány órával később viszont Karolina Peake, a volt kormánypárti, LIDEM-ként szlalomozó nyolcak vezetője sejtelmesen rebegte, hogy korántsem biztosak a részükről beígért szavazatok. Időközben ugyanis a Hradzsinban járt. Bonyolítja a parlamenti matematikát az a tény is, hogy egy képviselőt korrupciós ügyben már jogerősen elítéltek, egy társa ugyanilyen ok miatt előzetes letartóztatásban hűsöl. Zajlik a vita arról, vajon végszavazásokra kiengedjék-e őket. Ilyen esetekre sem gondolt az alaptörvény.
