A hatodik kereszt
Játék, szórakoztatás, üzlet és politika. Brazíliában azonban még ennél is több a labdarúgás. Sehol a világon nem imádják olyan szenvedéllyel ezt a sportot, mint a dél-amerikai országban. A külvilág ezért is figyeli értetlenül, milyen heves ellentüntetések kísérik a Konföderációs Kupát, a jövőre esedékes futball-világbajnokság főpróbáját. Mert Brazíliáról azt biztosan lehet tudni: a közel 200 millió lakosú ország a vb-t nemcsak megrendezni akarja, hanem a trófea elhódítására is vágyik. Az öt világbajnoki diadal mellé kell a hatodik, mégpedig olyan, amelyet hazai pályán nyernek el. Mert úgy gondolják – korántsem alaptalanul –, a futball náluk van otthon. Tegyük hozzá, Brazíliának nem kizárólag eddigi fényes labdarúgósikerei alapján járt a rendezés joga. Az ENSZ-nél is több tagállamot tömörítő FIFA politizál és üzletel is. A 2014-es helyszínválasztással részben a gazdaságilag felfelé törekvő, látványos GDP-növekedést produkáló Brazília üzleti-piaci potenciálját ismerték el.
Amikor 2010-re Dél-Afrika kapta a rendezés jogát, a döntésben – sok más szempont mellett – benne volt a fekete kontinensnek tett gesztus, Afrika geopolitikai és stratégiai jelentőségének felértékelődése is. Az első számú globális szupereseménynek tekintett futball-világbajnokságra sokan úgy tekintenek, hogy az – a nyári olimpiához hasonlóan – kedvező befektetési környezetet teremt, húzza magával a gazdaságot és az infrastruktúrát, kiköveteli a fejlődést. Brazília esetében ráadásul dupla a tét: a dél-amerikai ország két éven belül két nagy sporteseményt lát vendégül, hiszen 2016-ban Rio de Janeiróban lesznek az ötkarikás játékok is.
Bár Neymar góljai sok tízmillió brazil szívet dobogtatnak meg, a beruházási-építkezési láz nem mindenkit tölt el örömmel. Különösen nem azokat, akiket kilakoltattak, hogy felhúzzák az állítólag nem kevés korrupcióval megalapozott vadonatúj stadionokat. A tiltakozás alapvetően arról szól, hogy a FIFA-szabvány, vagyis a nyugati színvonal az élet minden területén érvényesüljön. A közpénzt pedig ne csak lélegzetelállító futballarénákra költsék: legyenek hasonló nívójú kórházak és szociális intézmények is.
A FIFA-szabvány és a brazil valóság azonban élesen elválik egymástól. Így volt ez Dél-Afrika esetében is; ott végül olyan tornát rendeztek, amelynek köze sem volt az ország hétköznapi állapotaihoz. Akik a helyszínen jártak, azt mesélik: burokban érezték magukat, amelynek védelmében minden valószínűtlenül jól működött.
A vb-hez nem kell Brazília: a FIFA kis túlzással akár a Holdon is meg tudná rendezni a tornát. Érdekes, hogy a brazil válogatott több tagja is a tüntetőkkel szimpatizál. A nyomornegyedekből származó labdarúgók nem felejtik el, honnan jöttek. Igaz, a tüntetők melletti kiállással saját magukra is pótlólagos terheket pakolnak.
A selecaóval szemben az a minimális elvárás, hogy 2014-ben világbajnok legyen, vagyis Neymarnak és társainak jövőre még jobban kell majd brillírozni és szambázni. A félrelépést vagy a bukást senki sem bocsátja majd meg, a szociális düh és a sportbéli csalódottság együttesen beláthatatlan következményekkel járó népharagot produkálhat. Kudarc esetén – és, mint mi tényleg tudjuk, már az ezüst is az – egy ország ostromolja majd a burok falait.
