A magánnyugdíjpénztárak megtakarításainak elsíbolásával, a közmédia bekebelezésével kezdte, és a földpiacnak a pártközeli agrároligarchák előtti felszabadításával fejezi be érdemi működését a „Nemzeti Ügyek Kormánya”. Most már napokon belül a nyári szünet jön, utána pedig a kampány: a választásokig hátralévő időszakra csak a vívmányok (kevéssé NER-kompatibilisan: a szajré) megvédése marad.

Az elvégzett munka hazugságtól hazugságig, lenyúlástól lenyúlásig ível. A választási győzelmet hozó programot ugyanis nehéz lesz kiradírozni a sztoriból, márpedig abban egy szó sincs arról, amit aztán elvégeztek. Abból viszont, ami benne van – a jogállam rehabilitálása, a törvény előtti egyenlőség helyreállítása, kiszámítható gazdaságpolitika, érezhetően erősödő köz- és jogbiztonság – egy sornyi sem valósult meg.

A választási programban az a szó, hogy média, nem szerepel – „médiaalkotmányt”, egypárti médiairányítást, pártmédiává átgyúrt közszolgálati sajtót tehát biztosan nem ígértek. A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban konkrétan a megvédés szó áll a szövegben – ma már tudjuk, hogy ez mit jelent. Az alkotmányról annyit írtak, hogy minden demokratikus országé Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatára épül, amelyben az első helyen áll a munkához, a szociális biztonsághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog. Nos, nekünk alkotmányunk már nincs, az alaptörvényből viszont az itt felsorolt alapjogok egytől egyig hiányoznak. „A történelem azt mutatja, hogy minden igazán fontos és mélyreható változás, amely előbbre vitte az emberiséget, azokra a közös emberi értékekre épült, amelyek lényegében változatlanok” – olvasható Orbán Viktor szignója mellett a programban, kifejezetten az egyetemes emberi jogokra célozva. Valaki szólhatna a miniszterelnöknek, hogy mihez adta a nevét: ha ez a mondat igaz, akkor a sok értelmetlen konfliktuson át lassan a fináléhoz érkező kormány esélyt sem adott önmagának, hogy fontos, mélyreható változások elindítója legyen.

„Minden olyan politikai törekvés, amely a szabadság korlátozása mellett kecsegtet a jólét hamis illúziójával, csak hazugságra épülhet” – ez volt talán a legpontosabb, mégis a leginkább félreértett tétel a 2,7 millió szavazatot hozó programban: a szabadság korlátozását megkaptuk, a jólétnek az illúzióját is hiába vártuk eddig. A két választási forduló közötti, végül a kétharmadhoz vezető kampányszlogen – Csak a Fidesz! – viszont végül minden fronton (a médiaügytől a trafikokon át a földkérdésig) valósággá vált, olyasféleképpen keretezve a korszakot, mint legutóbb a 2002-es plakátjelmondat: A jövő elkezdődött. Nem is tudnánk hirtelen ezekhez hasonlóan lényegi és brutálisan őszinte üzenetet ajánlani a Fidesznek a vakáció után startoló kampányhoz – illetve amit mégis, azt aligha vállalnák. A kormányzásuk esszenciáját összefoglaló headline ugyanis így hangzana: „Pénzért csináljuk.”

Tegnap délután a földtörvény ellen tüntettek Budapesten – a háttérben Ángyán József