A magyar kormány bízik a török demokrácia erejében, és támogatja az ankarai vezetést a belpolitikai fejleményeket illetően. Ha a Fideszről azt feltételeznénk, hogy maradt bármilyen elve vagy eszméje, amelyben hisz, arra gyanakodnánk: valamelyik viccblog stábja karikírozza a hazai diplomáciát. Ám ebben már régen nem reménykedhetünk, így e közlést sem a tréfarovatból idéztük, hanem Németh Zsolt külügyi államtitkártól.

A kettős mérce üzenetre komplett Európa-politikát építő párt illetékese azzal lepte meg a közönséget, hogy elfogadhatónak tartja Erdogan kormányfő módszereit. Ezzel egyúttal, ha akaratlanul is, de elköszönt a 2006. októberi eseményekkel kapcsolatban éveken át képviselt álláspontjától. Mint tudjuk, a Fidesz lényegében rendőrterrorként azonosította a Gyurcsány-kormány idején történt beavatkozást, melynek során a rendfenntartók szemeket lőttek ki, embereket sebesítettek meg. A párt már nyilván nem így gondolja, sőt, esetleg még visszafogottnak is találja a hazai fellépést, elvégre a most megtámogatott török intézkedések radikálisabbak, mint a 2006-ban Magyarországon alkalmazottak. Ott már négyen meghaltak, ezrek sérültek meg, halomra hordják cellákba a demonstrálókat. Megannyi európai szervezet és politikus emelt szót az akció leállításáért. A magyar kormány inkább kvázi annak folytatásáért. Pedig a hazai intervenció módját elítélő elvhű szervezetnek elképzelhetetlen volna a kiállás a török intézkedések mellett. Csakhogy a Fidesz már abban a korszakában van, amikor semmi nem elképzelhetetlen.

Ráadásul most választania kellett. Vagy a rendőrattakról szóló korábbi értelmezését hagyja oda, vagy az aktuális orbáni világképről mond lesújtó ítéletet. Erdogan ugyanis azokkal a panelekkel reagált a fiatalok aktivizmusára, amelyekkel magyar – immár – elvbarátja is. A nyilatkozatokban szerepet kapott nemzetközi összeesküvésről szóló rész, miként a média romboló hatását érintő közlés. S mindennek tetejébe még felvonult a békemenet helyi mutációja is. Tehát Erdogan szerint sem arról van szó, hogy akadtak néhány százezren, akik – önmagukra hallgatva – megelégelték, hogy törvényekben rögzítik az életvezetési parancsokat.

Akad aggasztóbb interpretációja is a sztorinak, amelynek részleteiről Ramil Safarov őrnagy, azeri baltás gyilkosnak is lenne mit mesélnie. Például azt: a magyar kormánynak nincsenek elvei, ha pénzszagot érez. Orbán mintha elhitte volna: ha jólét van, minden van. Nincs ezzel egyedül. Kádár is ezt gondolta, miként most a brazil és a török vezetők is.

Újra és újra félreértik a világot: generációról generációra felvetődik az igény a részvétel, a politikai döntéshozatal átláthatósága, a szabadság, a korrupció felszámolása, s az igazságosság iránt. Lehet, hogy idealizmus eszméink érvényesülésében reménykedni, de a megvalósíthatóságba vetett hit nélkül meg fölösleges reggelente fölkelni. Már ha elhisszük: nem lehet mindent pénzért megvenni.

Bár erről a felcsúti Mészáros családdal alighanem vitánk lenne.