Vádat emelt az ügyészség a 98 éves Csatáry László ellen. Egy éve tartóztatták le az akkor már hosszabb ideje békességben hazánkban állomásozó egykori rendőrtisztet. Azóta a máskor oly fürge magyar ügyészség nem mozdult.

Pedig Csatáry tettei ismertek, aktatömeg tanúskodik róla, mit tett a kassai gettóban. A hír szerint mára az ügyészek is elhitték, hogy a férfi az emberiesség elleni bűntetteket követett el, kutyakorbáccsal ütötte-verte a neki kiszolgáltatott áldozatokat.

Csatáry már csak kora miatt is rozzant állapotban lehet. Amikor egy hónapja amerikai jogászok beszélni akartak vele, ezt a hatóságok az egykori rendőr egészségi állapota miatt nem engedélyezték. Azt gondolom, hogy az ügyészek tudják, mi a valódi helyzet, s abban a tudatban emeltek vádat, hogy a vádlott aligha kerül már a bíróság elé. De őket legalább már nem érheti szó, eljutottak sietve, alig egy év alatt a vádemelésig.

A szlovák hatóságok azt állítják, kikérték Csatáryt. A magyar ügyészekhez meg nem érkezett meg a szlovák irat. Ki érti ezt? Az biztos, hogy Magyarország gyorsan bekerült a hírrel a világsajtóba. A magyar náci ellen vádat emeltek – futotta be a hír a világot. Csatáry a róla szóló történetek és vallomása szerint is náci, fajgyűlölő gyilkos. Nem véletlenül kel ki védelmében a hazai nyilas és náci söpredék az interneten.

Kár, hogy Csatáryt nem ismertük meg, nem tudjuk, miért élvezte annyira a gettóba zárt emberek korbácsolását, hogyan keresett a gettóban, mit érzett, amikor a szerelvények kigördültek a gázkamra felé. Tartok tőle, hogy a jól végzett munka okozta elégtételt. Megbánt-e valaha valamit?

A kassai segédfogalmazó esete Trianonról is szól. A felvidéki városba az első bécsi döntés után belovagolhatott Horthy. Boldogan fogadták az ottani magyarok, a magyar zsidók is. Mert a zsidók magyarok voltak, akik örültek a revíziónak, és csak kevesen voltak közöttük, akik megérezték, hogy ennek ára lesz. Az anyaország hamar megmutatta magát. Miután megszűnt az idegen uralom, nem a helyi eliteket helyezte pozícióba, hanem odadelegálta a maga embereit. Megannyi történet szól arról, hogyan foglaltak el minden helyet maguknak a visszacsatolt területeken az odaküldött anyaországiak, s láttak hozzá, hogy kiverjék az ottaniak fejéből a Csehszlovák Köztársaságban létezett demokratikus gondolkodást. Mindez megtörtént az egyáltalában nem demokratikus Romániában, Kárpátalján, majd a megszállt Délvidéken is.

A mai kurzus emberei az akkori területrevíziót egyértelműen „történelmi igazságtételnek” állítják be, a nemzet újraegyesítéséről fecsegnek. Az eufória rövid ideig tartott. Ami utána következett, borzalom. Mert nemcsak a zsidókat pusztították el, de a Benes-dekrétumok a magyarok ellen is bevetették a kollektív bűnösség vádját. Ebben nagy szerepük volt a különféle náciknak. Kár, hogy aligha tudjuk meg, mit is gondol erről Csatáry.