Az igazságérzet nevében
Magam is három, megsemmisítést javasló indítványt terjesztettem az Alkotmánybíróság elé – egyet az egészségügyi törvény, kettőt az adótörvények okán –, melyeket az be is fogadott. Az már a sors fintora, hogy az indítványokkal kapcsolatos határozatok meghozatalát a 2010-ben hatalomra került kormány megakadályozta. Az egészségügyi törvénynek a kezelés visszautasítását szabályozó fejezeteinek részleges megsemmisítését kértem. Az általam felhívott törvényhelyek véleményem szerint részben nyelvtanilag zavarosak, önmaguknak is ellentmondók, mind belső szerkezetük, mind mondandójuk miatt is. Inkoherensek magukkal és más törvényekkel.
Továbbá felhívtam a figyelmet arra, hogy az Eütv. bizonyos részei az orvosszakmai szabályok figyelmen kívül hagyásával kerültek megfogalmazásra, a jogalkotásról szóló törvény előírásainak a mellőzésével, és ezért alkalmazhatatlanokká váltak. Ezen feltételezéseim mérlegelését kértem indítványaimban az AB-től.
Az alaptörvénnyel az actio popularis jogának az elvétele a demokratikus jogok szűkítését eredményezte, ami súlyos érdeksérelmet jelentett számunkra. Mint jogban járatlan embernek, az akadémiai Magyar Értelmező Kéziszótárnak és az AB előző határozatainak tanulmányozása tette lehetővé az általam vélt ellentmondások feltárását és véleményem megalapozását, valamint indokaim alátámasztását.
Az AB előző határozatainak figyelmen kívül hagyását elrendelő alaptörvény-módosítást egyszerű, jogérzékkel rendelkező polgárként megdöbbenéssel olvastam és elfogadhatatlannak tartottam. Különösen sajnálatosnak tartottam dr. Pokol Béla alkotmánybírónak az alaptörvény-módosítást előkészítő tanulmányában annak a szükségességet indokló érvét: „Az új alkotmány tekintélye megköveteli, hogy a régi alkotmányon alapuló alkotmánybírói döntések … hatálya megszűntnek tekintendő”. Ebben a mondatban a tekintély, mint hatalommal biztosítandó szükségesség, megdöbbentő és valóban retrográd. Ez a „tekintélyelvűség”, mely mögött a „hatalom” áll, mint feudális hagyomány volt az ország évszázados elmaradásának egyik okozója.
A két elvesztett világháborút eredményező politika támasza és a könnyen hatalomra jutó diktatúrák egyik előkészítője is ez volt. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az általam megélt nyolc társadalmi rendszer, benne három diktatúra, a tekintélyelvűséggel is biztosította a többség kárára a saját fennmaradását és a szabadságtól való megfosztásunkat. Különösen visszataszító a tekintélytiszteletnek az iskolai oktatásba történt legújabb beemelése, hisz erre semmi szükség sincs, ugyanis a tekintélyt a cselekedetek vagy a mondanivalók minősége magától biztosítja.
Az AB június 11-i határozatában keményen helytállt: kifejtette, hogy „a korábbi határozatok meghatározott feltételek között hivatkozhatók és idézhetők”. Olyan értékeket véd meg ezzel a testület, mely határozatok Magyarországnak nemzetközi tekintélyt szereztek. Megállapítja továbbá, hogy „az indokolásnak és alkotmányjogi forrásainak... a demokratikus jogállamban mindenki számára megismerhetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie, a jogbiztonság igénye az, hogy a döntési megfontolások átláthatóak, követhetőek legyenek. A nyilvános érvelés a döntés indoklásának létalapja”.
Az embercsoportok megszerveződésük ősi ideje óta – nem utolsósorban igazságérzetük alapján – szabályrendszereket alkottak. A mai, nagyon sok ismerettel rendelkező társadalmaknak azon egyedei számára, akik a demokráciát jogaival és korlátozásaival mint szükségest elfogadják, különösen fontos, hogy igazságérzetüket kielégítő törvényi környezetben éljenek. Ennek eltűnését éljük meg mindannyian, és ez ellen emelem fel szavamat.
