Ez akkor ugye azt jelentené, hogy az európai külpolitika pirospozsgás, jó egészségnek örvend. Bár valóban így volna… A változások azonban inkább ennek az ellenkezőjére utalnak. Franciaország és az Egyesült Királyság csak a végletekig leszűkült gazdasági mozgásterük miatt vágnak bele hadilag rizikós bevetésekbe Szíriában vagy Maliban. Az USA pedig csak azért tartózkodó, mert már nem engedheti meg magának, hogy kisegítse őket. Ugyanakkor minden spekuláció ellenére, miszerint az erőviszonyok mérlegének nyelve az EU és USA oldaláról egyre inkább a fejlődő országok irányába billen, a feltörekvő hatalmak szintén igen passzívak.

Oroszország például csupán a status quo megőrzése érdekében fegyverzi Aszadot, miközben a nyílt közbelépést ellenzi. Ez bizony a gyengeség, nem pedig az erő jele. A globális erő súlyponteltolódása helyett tehát inkább annak elkopásáról beszélhetünk. Amíg a nemzetközi intézmények lassan kimerülnek, az egyedüli, amire számíthatunk, az az a fajta „minilateralizmus”, amivel a feltörekvő gazdaságok állnak elő – lásd a BRICS-csúcsokat, a közös brazil–török kezdeményezést Irán ügyében, vagy éppen a G20-találkozókat. Ezért időszerű a lengyel kezdeményezésű Európai Globális Stratégia, melyet Lengyelország visegrádi partnerei – Csehország, Magyarország és Szlovákia – is támogatnak.

Célja egy stratégiai vízió kialakítása mind a soron következő Európai Bizottság és Parlament számára, mind a tagországok külpolitikáinak összehangolására. Ez ugyanakkor megoldást nyújthat a globális erővákuum betömésére is. A projekt három irányelvet fogalmaz meg: a belső piac elmélyítése és a kereskedelmi akadályok leépítése a külvilággal; a szomszédságpolitika újragondolása a regionális erőkkel egyességben; a világ liberális értékrendjének helyreállítása egy átfogó transzatlanti kereskedelmi egyezmény alapján. A visegrádi négyek azonban épp csak hogy elkezdtek az EU belügyeire összpontosítani. Nem veszélyezteti vajon egy ilyen hirtelen perspektívaváltás az unión belüli törekvéseiket? Ellenkezőleg.

A globális nyitás négy különböző módon erősítheti álláspontjukat. Először is, mert megmutatja, milyen nagy mértékben függ az EU befolyása a másokra való nyomásgyakorlási képességétől. Az unión belüli felállás pedig tökéletesen tükrözi a globálisat: az EU újabb keletű tagjai, mint a visegrádi országok, ugyanúgy beilleszkedést követelnek az EU nagyhatalmi berkeibe, mint a BRICS államok globális szinten. Bebizonyítva, hogy a részvételük képes érdemben hozzájárulni az EU globális menetirányának megrajzolásában, a V4 jelentősen erősítheti az EU-n belüli pozícióját. Másodszor, mert az Európai Globális Stratégia rávilágít a V4 kiemelkedő szerepére az EU és szomszédsága között egyre növekedő szakadék áthidalásában.

Az euróövezet mélyülő integrációja mind távolabbi perspektívába helyezi az esetleges további bővítést, ez pedig komoly törésvonalhoz vezethet az EU és szomszédai között. A földrajzilag közelebb eső és keleti politikájában nyíltabb V4 természetes szövetségese lehet az egyébként elidegenedő Ukrajnának, Törökországnak vagy akár a Nyugat-Balkánnak. Harmadszor, mert akárcsak az unió, maga a V4 is olyan újabb válaszúthoz ért, amely egy új, hosszú távú stratégiát követel. Az elmúlt néhány évben az együttműködés tevékenysége új lendületet kapott, főképpen olyan szektoriális politikákban, mint az energia vagy védelem és biztonságpolitika. Azonban a V4 tíz-húsz éves távlatú jövőképét még az együttműködés fő szálait mozgató elit sem tudná felvázolni. Az Európai Globális Stratégia egy ernyő lehet a V4 szintű mikrokooperáció számára.

Negyedszer, a formálódó globális stratégia fényt derít az unió belső erővákuumára és az abban a visegrádiaknak kínálkozó helyre. Az utóbbi idők szüntelen vádaskodása a növekvő német dominanciával szemben valójában csak a többi tagállam tehetetlenségét és együttműködésre való képtelenségét takarja. Ha eddig rendszerint a régebbi tagállamoknál összpontosult az EU döntéshozási hatalma, míg az újabb tagok legfeljebb a bizottságra támaszkodhattak, akkor most eljött a V4-féle „minilateralizmus” napja.

Ehhez hozzá kell tenni azt, hogy a visegrádi országokban, mint úgymond a fiatal EU-generációban, még ott van az a fajta frissesség és lendület, ami a régi tagállamokból már jórészt kiveszett. A közösség iránti elkötelezettségük és alkalmazkodóképességük szintén hangsúlyosabb a relatív nem régen történt és oly várva várt csatlakozás miatt. Ugyanakkor a V4-országok olyan fajta rugalmassággal rendelkeznek az átmeneti múltjuk révén, mely nagyon is jó leckeként szolgálhat EU-szerte a jelenlegi sebesen változó viszonyok közepette.

Az EU történetének fordulópontjához ért. Éppen ezért fontos a kisebb és gyakran befelé forduló kormányokat emlékeztetni a nyitás szükségességére. Az Európai Globális Stratégia jó lehetőség a visegrádi négyek számára, hogy az unió hatalmi perifériájáról a döntéshozatal középpontjához közeledjenek és összefogva az eddiginél számottevőbb helyet foglaljanak el az európai tárgyalóasztalnál. Így történhet meg az, hogy egy aktívabb külpolitika megoldást kínál a V4 számos belső dilemmájára is.

A szerzők a Nemzetközi Ügyek Lengyel Intézetének elemző

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.