Mozgalmas hetet hagytunk magunk mögött, és most nem a rettenetes árvízre gondolok, hanem a kutatás-fejlesztés aktuális eseményeire. Múlt hétfőn lelkes fiatalok fantasztikus ötleteit díjazták az ifjúsági innovációs versenyen, másnap a befutott, illetve befutni készülő tudósok közül tizennégynek adtak több tízmillióval megtámogatott Lendület pályázati elismerést.

Két Duna menti település megmentése közben Orbán Viktor miniszterelnöknek szerdán arra is maradt ideje, hogy a magyar műszaki értelmiség napján rendezett győri ünnepségen azt mondja: a műszaki értelmiségnek egyre inkább kulcsszerepe van az ország felemelkedésében, és ez a szerep erősödni fog a jövőben. És ezzel nincs vége a jó híreknek. Szintén szerdán a kormány az évtized végéig szóló nemzeti kutatásfejlesztési és innovációs stratégiát is elfogadta. Csütörtökön átadták a CERN csillebérci informatikai központját, amit 8,5 milliárd forintból húztunk fel, és ha minden kész lesz, harminc technikus figyelheti a számítógéprendszer kijelzőit.

Péntekre nem maradt bejelentés, de legyünk őszinték, ilyen tempót lehetetlen tartani. Ha ezek a hírek esetleg eljutnak az amerikai Szilícium-völgybe, biztosan elkezdenek csomagolni azt gondolva, hogy hazaköltöztek a „marslakók” – ahogy a múlt század elején a különleges nyelvet beszélő, különlegesen okos magyarokat nevezték. Ám ha jobban a hírek mögé néznek, gyorsan rájönnek, hogy ezek egy része csupán porhintés. Itt van például a magyar sajtóban méltatlanul kevés figyelmet kiérdemlő innovációs stratégia.

Bizonnyal azért nem vert különösebb hullámokat, mert nem komoly a dolog. Cséfalvay Zoltán államtitkár azt nevezte a program egyik legfontosabb célkitűzésének, hogy az évtized végére a Magyarországon kutatás-fejlesztésre fordított összeg a GDP 1,2 százalékáról 1,8 százalékra emelkedjen. Azaz ötvenszázalékos lesz az ugrás. A ma született bárány esetleg beveszi ezt a vágyálmot, de aki kicsit is ismeri a rendszert, tudja, hogy az képtelen ilyen ugrásra. Ezt az 1,8 százalékot mantraként ismételgeti az éppen aktuális hatalom – és nem teljesíti.

Az államnak nincs erre pénze, a cégeknek meg miért lenne, amikor 2012-től megszűnt számukra a kutatás-fejlesztési ráfordítások innovációs járulékból való leírhatósága. A stratégia másik fontos célkitűzése, hogy a jelenlegi 37 ezer kutató száma 2020-ra több mint 50 ezerre nőjön Magyarországon. Na ezt olvasva nyugodhatnak meg a Szilícium-völgyben, hogy mégsem tértek vissza a Kárpát-medencébe a marslakók. Mert mégis ki veszi komolyan, hogy évente kétezerrel bővülne a kutatói állások száma? Hol vannak azok a vállalkozások, amelyek ilyen számban igénylik a kutatókat? Honnan kerülnek ki ezek a szakemberek? A kivéreztetett, forrásaitól megfosztott magyar egyetemekről? A Lendület program három kutatót tudott idén hazacsábítani. Hármat. Tényleg komolyan kell venni ezt a stratégiát?