Mindenekelőtt az elmúlt néhány hónapban csütörtököt mondott a meghatározó ellenzéki erők rövidebb távú stratégiája. Az elképzelt támogatók egyelőre nem a politikusok elképzelései szerint viselkednek. Tehát sürgősen neki kellene látniuk a választókról kialakított eddigi elképzeléseik felülvizsgálatának. Ezt azonban nem teszik, mert a számukra mégiscsak elérhető, elvben szövetséges sajtó kizárólag a Mesterházy–Bajnai szövetségi kapcsolat mielőbbi, 2014-re végleges megoldását várja tőlük. És ez azután el is foglalja őket. Pedig a következő 2-3 hónapban ennek eldöntésében egyikük sem érdekelt.

De mert kizárólag ezt követelik tőlük, imitálniuk kell erőfeszítéseiket az ügy azonnali kezelésére, miközben ez még mindkettőjük személyes taktikai megfontolásaiból következően korainak tűnik. De míg ezzel a furcsa társastánccal vannak elfoglalva, egy hang sem hallatszik az utolsó hónapok elképzeléseinek esetleges revíziójáról. Mi itt a fő probléma? Az egyik térfélen mindenekelőtt az MSZP potenciális szavazóbázisának stagnálása –most már talán három hónapja. Az MSZP sikeresen ujjászervezte magát. Vezetését telerakta új arcokkal. Ismét jelen van, irodákkal, pártalkalmazottakkal, aktivistákkal az ország több száz településén. Ilyesmije semmiféle ellenzéki erőnek nincsen.

De a jelek szerint nem sikerült a brandváltás. A közvélemény még mindig a régi márkát látja, ott is, ahol már valóban változásokra került sor. Alapjában védhetőnek tűnik az az MSZP-s hit is, hogy a választókat visszaszerezni legalább részben alul, a hangulati, életmódbeli ideiglenes politizálás világában lehetne. De kiderült, hogy nincsenek csatornák, amiken keresztül el lehetne jutni oda. És a szocialisták még mindig túlságosan középosztálybeli politikai nyelvét (melyre szükség van, mert közben meg szeretnének a ballib sajtónak is felelni) ott lent érzékelhetően nem értik. Télen, tavasz elején elindult azért valamilyen mozgás ebben a miliőben is a párt felé, de azután megtorpant.

Miközben a Fidesz kezdte visszavásárolni korábban elbizonytalanodott szavazóit ugyanitt. Ebből két stratégiai probléma is keletkezett. Az első, hogy talán tízszázalékos különbséget még valahogyan kezelni lehetne a két oldal között egy jó kampánnyal, az utolsó fél év politikai dinamikájával. De ehhez nagyon végiggondolt politikai eszköztár kellene. Ha a különbség nagyobb, ezek már amúgy is véletlenszerűen működnek, maradnak tehát a kamikaze akciók. De hát azok a japán flottán sem segítettek. A második, hogy ha nő a támogatói kör a közvélemény-kutatásokban, akkor nő a vállalkozói világ támogatása is. Ők szeretnének a mindenkori kormánnyal jól kijönni. Zömükben ezért a következő időszakban adnának ide is, oda is – nagyjából a valószínűsíthető politikai hozadéknak megfelelően.

S ugye, ha itt nem nő a támogatottság, miért támogassák különösképpen ezt az oldalt. Lehet persze puszta kézzel is kampányolni. Bizonyára számos helyen majd kell is. De a médiajelenlét ott, ahonnan az új támogatók jönnének, jó sok pénzbe kerül. Nem áll jobban, sőt, ha lehet, még rosszabbul Bajnai Gordon programja. Tanácsadói kitalálták, hogy van valamilyen politikai (világnézeti? kulturális?) centrum, amit ő meg fog, meg tud szólítani. S ezen belül jönnek majd támogatók a túlpartról is. Másképp hogyan lehetne centrumról beszélni. De mert Bajnai tipikusan a középosztályban fogyasztható nyelvet használ, a túlsó partról is értelmiségiekre, a valahol bizonyára megszólítható „igazi” konzervatívokra számítottak. De hát ezek elmaradtak. Ilyenek egyelőre látható számban, néhány ismertebb arcot is felvonultatva, egyszerűen nem érkeztek. Az okokról hosszasan értekezhetnénk.

A kormány ellenkampánya ebben biztosan valamekkora szerepet játszik. De egy politikai profinak erre számítania kellett. Így azután maradt középnek valamilyen városi liberális-balreformer réteg. Amit pedig, ugye, a szocialista pártról kellene leválasztani. Ez mintha egyelőre nem ment volna. És a Bajnai-platform az itt elkerülhetetlen nyílt konfrontációt érthetően nem vállalta. De itt vannak különböző, szélesebb értelemben liberális értelmiségi csoportok. Olyanok, amelyeknek nem volt közük a szabad demokratákhoz, s olyanok, amelyeknek volt. Ez nagyszerű, de senkit se tévesszen meg, ha reprezentánsaik, pályatársaim is, egyre többet, egyre habosabban beszélnek. Ezzel egyre jobban elijesztenek bárki mást. A Bajnai-csapat legfeljebb egy minipártot tudna most kiállítani. Gyurcsány ezen az úton már végigment. Minek azt megismételni?

Egyébként semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy ha a két politikus megegyezik bármilyen változatban, akkor azok, akiket meg kellene nyerni a győzelem bármilyen komolyan veendő esélyéhez, ettől megnyugodnának és meghallanák, amit eddig nem akartak meghallani. Lehet, hogy ha Mesterházy a főjelölt, akkor majd egy csomó ballib értelmiségi a fogát csikorgatja, de otthon közülük azért kevesen maradnak. Ahhoz túlságosan gyűlölik Orbánt. Ha Bajnaié lenne a miniszterelnök-jelöltség, akkor ez a csapat, valamint a ballib sajtó és a blogoszféra lelkesedne. De a lent megnyerendő tömegeknek nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy itt valamilyen új brand született. Erről, ha más nem, akkor egy negatív Fidesz-kampány azért gondoskodni tudna.

A nyár alkalmas a koncepciók és a hozzájuk rendelhető jelszavak újraépítésére. Tanulni kell és lehet a tavaszi kudarcokból. S az ősz tulajdonképpen eldönti, hogy mit ér a miniszterelnök-jelöltség ezen az oldalon a valóságban. Potenciális királyságot? Esetleg csak az ellenzék vezérének posztját az új parlamentben? Vagy miniszterelnök-helyettességet egy jövőbeli nagykoalícióban? Minderről még korai hangosan gondolkozni. De hamarosan kiderül, mi a kifizetődőbb a politikuskarrierek szempontjából: elsőnek vagy másodiknak lenni?

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.