Mutatkoznak más jelentkezők és akarnokok, ahogyan a nyilvánosságra került „belső pártinformációk” is mutatnak aggasztó jeleket. Lassan hungarikummá lesz, hogy az ellenzéki oldalon egyes politikusok, (ön)jelöltek és szervezetek tévesen mérik fel szerepüket és helyzetüket. Mégis: a kormányt váltani kívánók közösségének az MSZP és az Együtt 2014–PM egyeztetéseit illetően kell annyi bizalommal lenniük, hogy a fenti jelentkezőket képes lesz a két szövetségi tömb úgy kezelni, hogy közben maximalizálják a kormányváltás és „korszakváltás” esélyét. Akinek az összefogás sikeressége fontos, annak be kell azt is látnia, hogy ehhez mire van szükség, mit várnak tőle. Ha nem, úgy képessé kell tenni – választópolgároknak, véleményvezéreknek, szövetségi tömbvezetőknek vagy közvélemény-kutatásoknak.

A két tömbvezető nem azonos helyzetből indul, és nem is ugyanazt „tudják”, viszik az egyeztetésekre. A domináns szereplő az MSZP, viszont nem ő az uralkodó. A párt elnöke az előző választások történelmi vereségéből volt kénytelen indítani. Politikusi alkalmasságát sokan – pártjában is – alulbecsülték, könnyen legyőzhetőnek tekintették. Ehhez képest Mesterházy 2011-ben megnyerte a Gyurcsánnyal szembeni ütközetet. Komoly taktikai érzékkel demobilizálta a tagságot a döntő pártszavazás idején – „támogató” kongresszust hívott össze elé –, ha kellett, elhatárolódott a „nyolc évtől”, szövetséget kötött az „öregekkel”, majd háttérbe tolta őket, és elindította a párt vezetőségének áramvonalasítását és programalkotási folyamatát. És ma az MSZP működésében és kommunikációjában hatékonyabb, mint bármikor.

Kérdés, hogy mire elég ez. Egyik oldalon egy, a pártelnök által megmentett, a másik oldalon egy, a „nyolc év” ellenzéki keretezése folytán a mai napig hitelességi deficittel küzdő párt, amely az ellenzék legnagyobb ereje, de egyben a legkevésbé képes a növekedésre – leszámítva szövetségi tömbje további pártjait. Emiatt előfordulhat, hogy lényegében senki sem alkalmas arra, hogy lökést adjon a növekedésnek. Az MSZP 2009-ben, Gyurcsány Ferenc lemondása, majd a Hagyó-botrány után érte el előző ciklusbeli támogatottságának mélypontját. Az Ipsos adatai szerint 2009 áprilisában 15 százalékos támogatottsága volt az összes szavazó körében. Idén májusban a választásra jogosultak 14 százaléka támogatta. A Mesterházy Attila megválasztása utáni első hónap (2010. augusztus) óta mért legnagyobb támogatottságnövekedés 2,5 százalékpont volt.

Az MSZP azóta a 11-15 százalékos sávban mozog. Eközben a Fidesz jelentősen visszaesett, és a megkérdezettek többsége kormányt akar váltani. Az összes közvélemény-kutató cég átlagát tekintve a 2010. augusztusi érték óta (11,8) érdemben nem változott az MSZP támogatottsága (13,4), miközben az Fidesz elvesztette szavazóinak 20 százalékát. A pártszakadás után az MSZP Bajnai megjelenéséig uralta a baloldali mezőt. Vezetése jól ismerte fel a baloldali fordulat szükségességét. Az Együtt 2014–PM aktivitása viszont taktikai váltást eredményezett. Az MSZP beszállt a felelőtlen ígérgetések – lásd rezsicsökkentés – versenyébe, másrészt közvetve a miniszterelnökjelölt castingot teszi meg az ellenzéki összefogás fő témájává. Ebben szövetségesekre lelhet, de a komoly politikai érzékéről tanúbizonyságot tévő MSZP-elnök hosszú távon vesztese lehet a párt populizmusának és az egyéni villongásoknak.

Stratégiai hiba lehet, ha egy politikus abból a jelenből akar a jövőre nézve egy politikai ambíciót beárazni, amely nem jobb, mint a múlt, amelytől maga is meg kívánt szabadulni. Az Együtt 2014–PM kisebb szervezet, alacsonyabb támogatottsággal. A korszakváltás fontosságát hangsúlyozó, de annak tartalmi (politikai) kifejtésével egyelőre adós párt. Támogatottsága stagnál, bár az ellenzéki oldalon 2010 óta a legnagyobb növekedést érte el, hiszen támogatóinak száma a nulláról érte el napjainkra a 600 000-et. Gyakran elhangzik, hogy az Együtt 2014 megjelenésével nem erősödött az ellenzék, s hogy az új formáció csak átrendezte az erőviszonyokat, illetve gyengítette az MSZP-t. Az összes kutató cég átlagából kiindulva a valóság ezzel szemben az, hogy az MSZP és az Együtt 2014 összesített támogatottsága 250 ezer fővel haladja meg az MSZP tavaly őszi támogatottságát.

A Medián kutatásai alapján, míg 2011 januárjában az Orbán-kormány teljesítményét kezdetben sokkal jobbnak ítélték (Orbán-kormány: 46; Bajnai-kormány: 19), addig 2011 őszre fölénybe kerültek azok, akik Bajnai kormányának teljesítményét többre tartják Orbánénál. Bár Bajnaiék fölénye csökkent, de 2013 tavaszára a Fidesz negatív kampánya és a rezsicsökkentés ellenére is jobb még a Bajnai-kormány megítélése (Orbán-kormány: 31; Bajnai-kormány: 37). Amikor a Medián korábban arra a kérdésre kereste a választ, hogy „ki lenne a legalkalmasabb arra, hogy az ellenzék vezetője legyen a következő választásokon, Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila?”, Bajnai előnyösebb helyzetben mutatkozott – bár az MSZP-szavazók körében Mesterházy kétszeres eredményt ért el, mint ő. A kormányváltást óhajtók 49 százaléka viszont Bajnait, 40 százalékuk Mesterházyt látná szívesen a kormányfői székben.

A Medián április elején publikált kutatása „a választások kimenetele szempontjából erősen felértékelődő aktív elkötelezettek preferenciáira irányul, azokéra, akik valószínűleg vagy biztosan elmennek szavazni, de még nem tudnak, vagy nem akarnak megnevezni kedvenc pártot. Ebben a körben a kettős párharc egyértelmű nyertese Bajnai Gordon, aki 26:19 arányban Orbánt is felülmúlja, ezzel szemben, ha Mesterházy volna a jelölt, őt 15 százalék, míg a jelenlegi miniszterelnököt 21 százalék támogatná.” E realitásokból kiindulva kell a feleknek végiggondolniuk, hogyan látják leginkább biztosítottnak a kormányváltást. Nincs illúziónk azt illetően, és az ellenzéki összefogást szorgalmazóknak ne is legyen, hogy egy olyan helyzetben, amelyben az Együtt 2014–PM támogatottsága elmarad a szocialista pártétól, viszont Bajnai szavazatszerző képessége meghaladja Mesterházyét, a megegyezés nem ütközik komoly nehézségekbe.

Még akkor sem, ha az eddigiek mellé a programszintű különbségek is „bejönnek”, hiszen az elmúlt évtizedek gazdasági és társadalmi közpolitikái (nem beszélve a politikai kultúráról) alapvető változtatásokat kívánnak. Az Együtt 2014–PM „korszakváltása” elvekben illeszkedik ehhez, a gyakorlatban pedig annyiban fog, hogy annak gazdagabb, konkrét tartalma világossá lesz a választópolgároknak. Azzal pedig az MSZP-nek is, amely viszont nyitottnak bizonyulhat, hogy azok tartalmát beépítse programjába – hiszen Mesterházy is a megújulás útjára léptette pártját. Megfelelő kooperáció esetén tehát kölcsönösen egymás segítségére lehetnek. Innen indul a június 16-i együttműködési tárgyalássorozat.

A szerző az IDEA igazgatója

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.