Mielőtt összevesznénk a három ország válogatottjában is szerepelt Kubala László identitásán, az egyaránt román és magyar bajnok Nagyváradi AC besorolhatóságán vagy a Benficát kétszer is Európa csúcsára juttató Guttmann Béla magyarságán – és a példákat még hosszan sorolhatnám –, térjünk vissza az első kérdéshez annyi pontosítással, hogy jelen állapotában szándékozom elhelyezni labdarúgásunkat a nemzetközi mezőnyben.

Vélhetik, minek ezt agyonbonyolítani, hisz ott van a kétszáznyolc tagországot tömörítő FIFA hivatalos világranglistája, miszerint a harmincharmadik hely a miénk. Csak a vita kedvéért: szakmailag mennyire magyar az a válogatott, amelynek többségét, meghatározó játékosait évek óta külföldön foglalkoztatják? De ne keressük a kákán is a csomót, fogadjuk el – mint máshol is – ezt az egyik mutatónak. A másik biztos fogódzó a magyar versenyrendszerben részt vevő klubcsapataink nemzetközi eredményessége. Ebbe is bele lehet kötni, mondván, itthon is mind több a légiós és a külföldi edző. Ezzel együtt vitathatatlan, hogy ez inkább hazai termék, mert mégiscsak Magyarországon készítik fel a labdarúgókat, itt játsszák bajnoki és kupamérkőzéseiket. Szerintem ez a metszet inkább fémjelzi labdarúgásunk erejét, minőségét a nemzetközi összevetésben. Az európai futballföderáció évek óta használja a tagországok klubcsapatai – több évet átölelő – nemzetközi kupaszereplésének eredményein alapuló együtthatót. Az úgynevezett UEFA-koefficiens szerint határozzák meg az egy országból lehetséges indulók számát, végzik a selejtezőkbe sorolást, a kiemelést, a csoportbeosztást. Jelenleg itt harminckettedikek vagyunk az ötvenötből! Kérdezem, mi tükrözi inkább a valóságot: az évente – a gyakran uli-buli barátságos meccseket is betudó –, két kézen megszámlálható válogatott találkozók eredményei, avagy az adott szövetséghez tartozó klubcsapatoknak országos összesítésben akár több tucatot is meghaladó, külföldi ellenfelekkel, tétért-pénzért vívott mérkőzései alapján készített sorrend? Az már csak hab az ellentmondások tortáján, hogy ha a FIFA-rangsorból kiiktatjuk az előttünk álló nem európai országokat, akkor tizenkilencedikek vagyunk a kontinens mezőnyében, míg az UEFA által készített számítások szerint a 29-32-es tartományba tartozunk. Nem nehéz kitalálni, hogy az MLSZ miért a FIFA-rangsort favorizálja.

A 2012/13-as szezonban négy csapatunk léphetett nemzetközi színpadra. A bajnokok ligájába a DVSC a második selejtező körben kapcsolódott be, azt még abszolválta, de a harmadikból már nem jutott tovább. Ezt követően az Európa-liga rájátszásában is elbukott. Hat mérkőzésen 4 pontot szerzett. Az Európa-ligába nevezett három csapatunk közül az MTK egy döntetlennel (1 pont) már az első selejtezőkörben búcsúzott. A Honvéd ugyanitt két győzelmet aratva (6 pont) egy kanyarral tovább jutott, de az ott elszenvedett két vereség a végállomást jelentette. A Videoton a csoportkörben is megmutathatta magát, az itt és a selejtezőkben gyűjtött pontjai (16) elismerést érdemelnek. A két küzdelemsorozatban lejátszott 24 magyar érdekeltségű meccs 7 győzelemmel, 6 döntetlennel és 11 vereséggel zárult.

Ha mind a négy csapatunk miden lehetséges mérkőzését megnyerte volna, akkor együtteseink – az elődöntőkbe és döntőkbe jutással, majd a végső győzelmekkel – 101 találkozón 303 pontot szerezhettek volna.

A ténylegesen lejátszott 20 mérkőzés 27 pontja 8,9%-ot ér. Csak érdekességként: a BL-győztes Bayern München a számára lehetséges pontok 79,4%-át gyűjtötte be. Ugyanez a mutató az Európa-ligát elhódító Chelsea esetében 61,9%.

Célszerűnek tűnne tehát a magyar labdarúgás nemzetközi eredményességének elemzésénél több szemüveget használni, mert a hivatalos rózsaszínű tévedésekre ragadtathat bennünket. A rideg valóság megismerése elengedhetetlen előfeltétele lenne a mind merészebb hazai futballfejlesztési tervek kidolgozásának. Jön a románok elleni, sokak szerint sorsdöntő mérkőzés Bukarestben. Ha nyerünk, az csak esélyt ad arra, hogy csoportmásodikként sanszunk maradjon egy újabb ki-ki összecsapásra. Keleti szomszédainknál azonban az a bizonyos összesített mutató nem 8,9, hanem 26,5%. De történjék bármi, már körvonalazódik a menekülőút. Ha nem jutunk ki a brazíliai világbajnokságra, az új cél a legközelebbi kontinensvetélkedő, amelyben szinte minden második európai csapat részt vehet majd.

* A szerző labdarúgó-szakedző.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.