Megépült Budapesten az attraktív üvegbálna a IX. kerületi Duna-parton, az ötlet pompás, a látvány reményt keltő, a lepukkant közraktárépületek elkezdhetnék új életüket, ha végre kinyitnák a 2009-ben kulturális és bevásárlóközpontnak megálmodott komplexumot. 

A beruházó 2010 tavaszán azt mondta, novemberben megnyitják. Azóta két és fél év telt el, vizsgálat vizsgálatot követ, egyre több a szakhatósági jelentés, az építkezés dokumentációját már látta az ország összes technológiai szakértője, a költségek pedig elszabadultak.

Lassan már azt se bánnánk, ha itt is nemzeti dohánybolt nyílna. A CET-ként rajtoló, de aztán hirtelen Bálnává átvedlett építmény körül annyi lett az átláthatatlan – sok számjegyű összegek körül folyó – vita, hogy már az ellen se lenne kifogásunk, ha Orbán Viktor személyesen mondaná meg Tarlós Istvánnak, mit kell beletenni: bolhapiacot vagy művészeti galériát. Történjen már valami, mert ha minden így marad, a végén még összedől.

Tudjuk persze, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, az építménynek rendben kell lennie. De azt is látjuk, hogy amit Budapest építtet, s itt elég csak a metróval érvelni, nem mindig szokott teljesen rendben lenni. Ami egyrészt érthetetlen, mert csak a szerződéseket kellene komolyan venni és számon kérni. Másrészt azért érthető is, mert a nagyvárosi építkezések a világ rendesebb pontjain is tudnak zűrzavarosak lenni.

A vitákat elnézve most olyan valakire volna szükség, aki elkezdené működtetni a város egyik legizgalmasabbnak ígérkező attrakcióját. Ha a politikusok, az ügyvédek és a beruházók nem tudnak megegyezni, majd szépen megölik egymást a színfalak mögött. Beszámolunk majd erről is. CET vagy Bálna – csak vegyen már végre levegőt.