Rendszerkockázat
A harácsolás egyik fontos jellemzője, hogy elkövetője arra is ráteszi a kezét, amire az adott pillanatban nincs szüksége. De megtetszett neki, és úgy érzi, később akár jól is jöhet. Ez motiválhatta a jegybanktörvény legújabb átírásának szellemi atyját, hogy az eddig függetlenül működő pénzügyi felügyeletet is maga alá gyűrje. A javaslat előnyeinek ecsetelésében igen aktív Matolcsy György ezt már MNB-elnökként teheti, noha a jegybank bábáskodásával készült törvényjavaslat forma szerint Varga Mihály nevén fut.
A MNB és a PSZÁF összeolvadásának, jobban mondva a felügyelet beolvasztásának komoly múltja van. Már 2011. december közepén is a pénzügyi rendszer hatékonyabb működtetése és felügyelete volt a deklarált fő motiváció. Ezzel így még nem is lett volna gond, ha nem kötik össze Simor András lefokozásával, aki már csak alelnökként folytathatta volna a munkát az egyesített intézménynél, hasonlóképpen a kormányfő bizalmi emberének tartott Szász Károly PSZÁF-elnökhöz.
A lóláb olyannyira kilógott, hogy Brüsszel és az EKB is az uniós joggal összeegyeztethetetlennek ítélte az alaptörvény átmeneti intézkedései közé illesztett passzust, és annak visszavonását kezdeményezte. Hiába mondta Rogán Antal, hogy a fúzió csupán egy lehetőség, nem kötelező élni vele, de ha mégis, akkor arra csak Simor mandátumának lejártával kerülhet majd sor, Brüsszelben már teli volt a padlás a magyar kormány ígéreteivel.
Az alaptörvény első módosításának felelőssége Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszterre hárult, aki áprilisban be is nyújtotta javaslatát „az uniós joggal való összhang megteremtésére” való hivatkozással. Csendben jegyezzük meg, hogy maga az összevonás ötlete Salamon László fejéből pattant ki, ő vitte a parlament elé. Az már személyes balszerencséje, hogy az alkotmányból elsőként éppen azt a passzust kellett kihajítani, amelyet az azóta alkotmánybíróvá előléptetett KDNP-s képviselő jegyzett. A selejt bosszúja.
A tavaly júniusban hidegre tett terv felmelegítésére nem sokat kellett várni. Simor márciusi távozásával megnyílt az út az áhított egyesítés előtt. „Azt a magyar jegybank jónak tartja, üdvözli és támogatja, és mind a nagyon gyors, mind a gyors integráció mellé oda tud állni” – szögezte le áprilisban az utód, Matolcsy György első hivatalos interjújában. A sebességgel tehát nem lesz probléma. A PSZÁF bedarálását célzó törvényjavaslat valójában korlátlan hatalommal ruházza fel Matolcsyt a teljes hazai pénzügyi rendszer felett, s ha valami ezentúl nem tetszik neki, akár testre szabott büntetést alkalmazhat.
Az összevonást kifelé, a laikusok értelmi szintjére most úgy fordítják le, hogy azzal megakadályozható az MNB és a PSZÁF által a devizahitelezés elburjánzásához vezető hibák megismétlődése. Amiben van ugyan igazság, de a lényeg nem ez, hanem egy egyszemélyes hatalmi központ kialakítása a pénzügyi életben megkerülhetetlen vezetővel. Ez az igazi rendszerkockázat.