Az alkotmányosság el nem évülő meggyalázása

A negyedik módosításra zúdított össztűz bizonyítja, hogy az addig is sok sebből vérző alaptörvény még jobban eltávolodott attól a jogi intézménytől, amit alkotmánynak lehet nevezni.

A módosítás tucatnyi kifogásolt paragrafusa között azonban viszonylag kevés szó esik az alapvetés fejezetbe az átmeneti rendelkezésekből átemelt „U cikkről”, mely az Eötvös Károly Intézet szerint – a nemzeti hitvallás sajátos történelemszemléletén is túlterjeszkedve – úgy minősít egy történelmi korszakot, hogy ahhoz jogi következményeket is hozzáfűz. Mindezek fényében figyelemre méltó, hogy a Külügyminisztérium által felkért három neves alkotmányjogász kiemelten foglalkozik ezzel a cikkel.

Általánosságban megállapítják, hogy „olvasata és értelmezése igen nehézkesnek tűnik”, „kulcsfontosságú részei homályosak”, a „pontatlanságok igen zavaróak”. Egyértelműen kifogásolja a szakértői jelentés „a kommunista … bűnök el nem évülésének kimondását, amennyiben azok már korábban elévültek”. Ellentétes az európai normákkal „a kommunista rendszer alatt tanúsított magatartásokkal kapcsolatos állításokra vonatkozó tűrési kötelezettség sérti az ártatlanság vélelmének, valamint a véleménynyilvánítási szabadság elvét”.

Érdekes a jelentés azon megállapítása, miszerint „hivatalos történelmi igazság nincs”, „senki sem kötelezhető annak elfogadására”. A jelentés szerint sok függ a „tényleges felhasználástól” (alkalmazástól), „de ez nem elegendő ahhoz, hogy megszűnjön a kétség a rendelkezések megfelelő megalapozottságával kapcsolatban”. A jelentés által kritizált rendelkezések mellett az „U cikk” – hogy Gulyás Gergely szóhasználatát plagizáljam – „hemzseg” a jogalkotási normák különböző típusú megsértésétől. Már sok szó esett a „kollektív bűnösség” kimondásáról (az MSZMP és jogelődjei, továbbá más intézmények, egyesületek bűnöző szervezetek voltak), a vezetők fogalmának –az említett szakértők által is említett – értelmezhetetlenségéről, a minden rendszer nélkül ömlesztve felsorolt „bűnök” vegyes jellegéről és igazságtartalmáról, történelmi korszakok egybemosásáról, jogszerűen megítélt nyugdíjak elvonásáról stb.

Az értelmezési zavarra jellemző a „jogelődnél” használt többes szám, hiszen ennek folytán a Szociáldemokrata Pártot is bűnöző szervezetnek kell tekinteni. Répássy államtitkár (!) sem érti pontosan, kiket lehet sok évtized után felelősségre vonni, hiszen egy felszólalásra reagálva példaként a hivatali visszaélést említi. Szerinte bizonyítottság esetén felelősségre lehet vonni azt, aki „párttagoknak kedvező döntést hozott”. (Csak nem a trafikügyre gondolt?) Cinikus módon alaptörvénybe foglalták volna még azt is, hogy az utódpárt (tehát az MSZP) osztozik a „kommunista diktatúra” idején elkövetett törvénysértésekkel kapcsolatos felelősségben. Ezzel kiderült, hogy a „nemzeti együttműködés” álságos rendszere a szocialistákkal szimpatizálókat lényegében másodrendű állampolgároknak tekinti.

Ha pedig a „kommunista” utcanevek használatát megtiltó, idén életbe lépő törvényt is figyelembe vesszük, akkor ez a felelősség akár száz évre visszamenőlegesen is érvényesül. Így lesz „bűnrészes” pl. – az MTA szégyenletes közreműködésével – az antifasiszta Ságvári Endre, Hámán Kató, Károlyi Mihály, így lesznek „bűnrészesek” az úttörők, kisdobosok, valamint a nácizmus ellen életüket feláldozó partizánok is. Nyugodtan lehet viszont közterületet elnevezni a fasisztákkal szövetséget kötő Horthy-rendszer több százezer ember halálában közvetve vagy közvetlenül részes személyiségeiről. Még az azóta hatályon kívül helyezett átmeneti rendelkezések alapján az Országgyűlés – a jogalkotási normákat rutinszerűen felrúgva – viharos gyorsasággal fogadta el a CCX. sz. törvényt a „kommunista bűnök” üldözhetőségéről. A sietséget azzal is indokolták, hogy 2012. január elsejével megindulnak a feljelentések. Ehhez képest az elmúlt 16 hónap alatt szinte semmi sem történt a témában.

Így pl. az egész „kommunistavadászatot” (copyright Gaudi-Nagy Tamás) levezényelni hivatott Nemzeti Emlékezet Bizottságát sem sikerült létrehozni, de még feladatkörét, jogosítványait sem sikerült jogszabályban rögzíteni. Kérdés, hogy a kormányzat hajlandó lesz-e legalább megfontolni az említett szakértői véleményeket. Vagy a neves belga, francia és norvég jogtudósokat is a rezsicsökkentés elleni harc vezérelte? Ahhoz képest, hogy tudomásom szerint ezt a szakértői véleményt sem elemezte még a kormányzat, illetve, hogy rövidesen megérkezik a Velencei Bizottság anyaga, továbbá, hogy a Tavares-jelentés is megtárgyalásra vár, kissé elhamarkodottnak tűnik Orbán Viktor kijelentése, miszerint az alkotmányozási viták lezárultak.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

-
MARABU RAJZA
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.