A három gyerek állami gondozásban élt, lakásotthonban. Azóta már valószínűleg börtönben vannak. Számomra, aki már több mint tíz éve vagyok úgynevezett átmeneti otthonban nevelő, nem meglepő a betörésük, majd az azt követő cél nélküli világgá indulásuk. Az átmeneti otthon nem lakásotthon: sziget a család és az állami gondozás között. Két lehetőség van, vissza a családba, ez lenne a cél, illetve a másik, az állami gondoskodás, hát, rögösebb útja. Az átmeneti otthonba sokféle ok miatt kerül gyerek – rengeteg szomorú történet.

Most mégis inkább arról beszélnék, hogy milyen lehetőség kínálkozik egy magára hagyott gyermeknek, ha elhagyja az átmeneti otthont, és az állami gondoskodás keze alá kerül. Ma egy magára hagyott testvérpárnak, akiknek az anyja prostituált, az apjuk alkoholista, erőszakoskodó volt, és jelenleg börtönben van, az új nevelőapa pedig anya stricije, a következő lehetőség nyílik: ha még nincsenek 12 évesek, nevelőszülőknél helyezik el őket. Van még a lakásotthon és a nagyobb létszámú gyermekotthon. Én most a lakásotthonokkal foglalkozom.

„A lakásotthon olyan gyermekotthon, amely legfeljebb 12 gyermek otthont nyújtó ellátását biztosítja önálló lakásban vagy családi házban, családias körülmények között. … A lakásotthoni elhelyezés a gyermekek szempontjából előnyösebb, mint a nagy létszámú gyermekotthoni elhelyezés. Nagyobb teret biztosít az egyéni törődésre, fejlesztésre, több lehetőséget kínál a személyes kapcsolatok kialakítására, a szeretetteljes légkör, az érzelmi biztonság megteremtésére. A családi forma jobban elősegíti az önálló életre való felkészítést, a lakóközösségbe sikeresebb integrációt” – olvasom a 2004-es jelentésben.

Ez olyan szép, hogy a könnyem kicsordul. Sajnos a valóságban ez ritkán valósul meg, olyannyira, hogy kínomban nevethetnék is a fentieken, de nincs kedvem, mert gyermekekről van szó. Félreértések elkerülése végett tisztázni kell, hogy a lakásotthon ötlete nagyon tetszik, a nagy létszámú, rettegett hírű gyermekotthonokkal szemben egy álom a szomorú sorsú gyermek számára, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy jelenleg a lakásotthonok nem jelentenek jó megoldást az állami gondozottaknak, amin változtatni kell, de semmiképpen sem megszüntetéssel.

Mi a gond a lakásotthonokkal? Nem sok, de ami van, azt a szervezeti és működési szabályzatok rögzítik. Ezek szerint 12, finoman fogalmazva nem átlagos sorsú gyermekre egy nevelő (általában ő az otthon vezetője is) és három gyermekfelügyelő jut. A gyermekfelügyelő mos, főz, takarít. Ők napszakonként váltják egymást, így mindig csak az egyikük van szolgálatban. Olyannyira sok a meló, hogy a főzés, mosás után már le is jár a munkaidő. A nevelő meg már hazament. Na most akkor még egyszer. Van egy ház, ahol ne legyen 12, csak tíz, családjukból különböző nagyon rossz dolgok miatt kiemelt gyerek, eltérő életkorban, de inkább a 12 felett és 21-ig, meg van egy nevelő és egy gyermekfelügyelő.

Éveken keresztül. Gondoskodás, felelősség. Valaki komolyan gondolta, hogy ez eredményes lehet? Ez gyermekmegőrző. Jó esetben. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyermekfelügyelő örül, ha elvégzi a napi alapfeladatokat, és örül, ha ebben nem zavarják. Ennek megfelelően nem gond, ha nincs otthon a gyermek, akinek éppen akkor tanulnia kellene, csak hát nincs kivel, mert arra nincs ember felvéve, a gyermekfelügyelőnek meg erre, még ha ideje lenne is, nincsen képesítése. Nem tanár. A lakásotthonos gyerek csavarog, cigizik, iszik, szexuális életet él, majd gyermeket vár. 14 évesen. Eszköz a fegyelmezésre az egy szál nevelő kezében? Semmi. Ennél rosszabb már nem történhet a gyerekkel. Mit tehetünk?

Több mint tíz éve dolgozom átmeneti otthonban mint nevelő. Az átmeneti otthonokban négyfős csoportokra valamilyen furcsa okból a törvény egy nevelőt ír elő. A mi 12 fős otthonunkban három nevelőtanár dolgozik. Pár éve telt ház van, így minden nevelőre jut négy gyerek, akiért felel, akinek figyeli a tanulmányi előmenetelét, akivel tanul, akinek megnézi a táskáját, hogy bent van-e a testneveléscucc, megvan-e a tolltartója, kell-e holnap beadni valamilyen pénzt, leadja a továbbtanulási papírt, és tudja, hogy hol van éppen a neveltje. A gyerek meg elmondja, hogy tegnap látta anyát, szerelmes belé ez a fiú, és amúgy szar az élet.

A létszám ideális, az eredmények ragyogóak. Négy gyerekkel játék olyan kapcsolatot létrehozni, amely gyümölcsöző tud lenni, ha mégsem megy, még így is tudunk cserélni a kollégákkal, a lényeg a gyermek előmenetele. És sikeres lenne, ha nem járna le a kiszabott idő, és nem kerülne a gyerek tovább, lakásotthonba, ahol ezt a megszokott, jól működő rendszert egy működésképtelen látszatmegoldás váltja fel, ahol az állam a többféleképpen sérült gyermekek megőrzőjeként funkcionál. A lakásotthonokba sürgősen több szakértelemmel rendelkező ember kell.

– Tanár bá, az átmenetiben volt a legjobb egész életemben – mondta a lány, aki, bár csak maximum másfél évet lehet lenni az otthonban, emberiességből elkövetett csalás miatt hármat lehetett, és hatodikban kitépte az osztálytársa haját, mert az lekurvázta az anyját, aki prostituált volt valóban, és mikor találkoztam a lánnyal, már ő is prostituált volt. Az átmeneti otthonból lakásotthonba került. Végső adalék, bezárni a kaput:

Mikor azt gondoltam, hogy nem maradhatok csendben tovább, és valakinek írnom kell erről, és keresgéltem az interneten, akkor akadtam bele abba, hogy Nyíregyházán a görög katolikus egyház üzemelteti a lakásotthonokat, és nyertek egy csomó pénzt a már elavult lakásotthonok helyett új, korszerűek létrehozására. Igen ám, csak a település, ahol kinézték a telkeket, pár nap alatt oly mennyiségű aláírást gyűjtött össze, hogy végül visszakozni kellett a tervtől. Talán ha a település szélére mehetnének...

Na igen. Így nehéz. Van viszont egy nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatban. Örökké nem fognak a falu végén lakni ezek az állami gondozott gyerekek, hanem felnőnek, és bejönnek a kényelmes, polgári életbe, tele daccal, dühvel, sértettséggel, bosszúvággyal, minden mindeggyel. Mint a pécsi polgármester lányának támadója.

A szerző átmeneti otthoni nevelő

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.