Szlovákiában a nemzeti kisebbségiek által lakott településeken kötelezően kétnyelvűek a helységnévtáblák. De csak a közutakon, mert a vasútállomásokon csak a szlovák megnevezés törvényes. Ezt az anomáliát akarta felszámolni a Magyar Közösség Pártja és a Most-Híd is. Az előbbi – jelenleg parlamenten kívüli – politikai tömörülés vezetői partizánakcióval néhány megállóhelyen, illetve a pályaudvarokhoz közeli magánterületeken felszerelték az igényelt táblákat. Ezek közül néhányat a Szlovák Államvasutak alkalmazottjai órák alatt eltávolítottak. 

A többi viszont addig marad az udvarokon, ameddig a tulajdonos jónak látja. A Bugár Béla vezette párt más utat választott. Jelöltjük, A. Nagy László kisebbségügyi kormánybiztos kilenc hónapon át tárgyalt a közlekedési tárca vezetőivel. Ők arra hivatkoztak, hogy a vasúti törvény csak a szlovák feliratokat engedélyezi. Mire a Híd parlamenti képviselői a múlt hét végén törvénymódosító indítványt terjesztettek be, amely elhárította volna ezt a formális jogi akadályt. Bugárék lépésről lépésre akartak előrehaladni, hiszen jól tudták, hogy a kormánypártiakkal kötött kompromisszum nélkül egyetlen indítványuk elfogadására sincs esély. Ezért minimalista tervezetet készítettek, amely még csak kötelező érvényű sem lett volna.

Az adott nemzeti kisebbség anyanyelvén is feltüntetett táblákat csak ott szerelték volna fel, ahol a helyi önkormányzatok kérik, s a – hozzávetőleg nyolcvaneurónyi – költségeket megtérítik. A kormánypárti Smer-SD honatyái ezt az apró módosítást sem szavazták meg, holott eddig csak ötven önkormányzat kérte az alternatív táblát. A pozsonyi kormányfő azt harsogta, hogy nem hagyja magát belerángatni az MKP és a Híd közötti testvérgyilkos csatába, amelynek egyik bizonyítéka szerinte ez a törvénymódosítás – lenne. Rövidesen nyilván talál új – valószínűleg nem magyar – kormánybiztost, mert A. Nagy László a történtek után feladta a csaknem egyesztendős szélmalomharcot. Fico biztos abban is, hogy a lesöpört törvénymódosítás miatt nem romlanak meg az általa kiválónak minősített szlovák–magyar politikai kapcsolatok.

Jól tudja, hogy a Most-Híd a magyar kormány szemében nem is szálka, hanem gerenda. Nemrég például Martonyi János nemzetpolitikai szempontból veszélyes pártnak minősítette a Most-Hidat. Ezért aztán Budapestről most egy halk rosszalló szó sem éri majd a szlovák kormányfőt. Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke nem kis kárörömmel szögezte le: „A dolgok abszurditása, hogy még meg is köszönhetjük a Smer képviselőinek, hogy ez a rossz javaslat elbukott.”

A szlovák kormányfő és pártja pökhendi elutasító magatartása miatt a párt mintegy 150 ezer magyar s legalább ötvenezer más nemzetiségű támogatóját érte mélységes csalódás, és mindazokat a magyar és szlovák polgárokat is, akik rendíthetetlenül bíznak abban, hogy értelmes párbeszéd és ésszerű kompromisszumok révén végre rendezni lehet közös dolgainkat. Robert Fico más véleményen van. Másodszori kormányra kerülése után megszüntette a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesi posztot, s helyette kormánybiztosit hozott létre, amelynek betöltőjét jogkörök nélküli kirakati bábuként képzelte el. Ezután a könnyített honosítással élő felvidékiek zaklatására alkalmas állampolgársági jogszabállyal, legutóbb pedig a vasúti törvény módosításának elutasításával ismét odavágott a megbékélés híveinek. Mindeközben állítja, hogy felhőtlen a viszonya Orbán Viktorral. Amin sokan álmélkodnak. A július elejére Budapestre tervezett együttes magyar–szlovák kormányülésen majd lemérhetjük, hogy a szlovákiai magyarság gondjait mindkét fővárosban a szőnyeg alá söprik-e, mint eddig. Megtudhatjuk, hogy Budapesten meddig lehet különbséget tenni az MKP, illetve a Most-Híd indítványai, felvidéki magyar és magyar között.