Ha zsákot sem töltenek, akkor még rosszabb a helyzet, mert a velük való foglalkozás csak elvonja az erőt a zsáktöltéstől. Attól meg még egy gát sem volt megerősítve, hogy egy potentát személyesen megnézte. Ettől függetlenül természetesen ott kell lenniük ilyenkor a gáton, akár konkrétan, akár virtuálisan. Mert a kiállásuknak szimbolikus jelentősége van. Annak is, ha legalább félreteszik az ellentéteiket, szüneteltetik a politikai valóságshow-t, a futószalagszerű monnyonle!-sajtótájékoztatókat.

Ahogy a bíróságokon, a politikában sem ártana időnként az ítélkezési szünet. A politikusok és a választók is méregteleníthetnének. Ma ehhez hófúvás vagy árvíz kell. A veszélyhelyzetnél kisebb ügyek alig képesek összefogásra, de legalább önmérsékletre sarkallni a közélet szereplőit. A magyar politikusi maskara még a legbéketűrőbb emberből is kihozza a dühödt ökölrázót. A mez meghatározza a tartalmat – sokszor helyettesíti is azt.

Pedig a hófúvás idején sem azért mondott csődöt a katasztrófavédelem kommunikációja, mert Bakondin nem volt hótaposó. Így most sem érdemes előre jóslatokba bocsátkozni csak azért, mert Bakondi, Pintér és Tarlós öltönyben jelent meg azon a vészhelyzeti értekezleten, ahol a miniszterelnök már az irodában is terepdzsekiben volt. Egyszerűen arról van szó, hogy nekik nincs politikai öltöztetőjük. Vagy orbáni érzékük az alkalomhoz illő dresszkódról, fellépésről.

Egy nagy közös zsákolás például akkor is jó lenne, ha tudjuk, nem ettől maradna medrében a Duna.