Az átpasszolt özönvíz
A bajban szerencsénk, hogy hosszú és hideg tavaszunk volt, ezért nem most kezdődik az ilyenkor szokásos „zöldár”, ami a nyár beköszöntével a magasabban fekvő hegyekben is beinduló komoly olvadás következménye. Mi, magyarok gondolunk-e erre? Mert mi a garancia arra, hogy a zöldár és az esőzés mindig felváltva jelentkezik?
A Fővárosi Közgyűlés a közelmúltban elfogadta a római-parti mobil gát létesítésének tervét. Tette ezt azon réteg nyomására, amelyiknek törvénysértő módon az említett területen a hullámtéren (árterületen) épült ingatlanai vannak, amelyeket ugyan üdülőként engedélyeztek, de köztudottan állandó lakhelyként használják őket. Már az építkezések, a telkek feltöltése is, de főleg azok vonzatai, valamint a mobil gát újabb és újabb szűkületet teremtenek a Dunán rendszeresen levonuló árhullámoknak, illetve fokozzák a meglévő szűkületek hatását. Ennek következtében a szűkület felett az áradó víz feltorlódik, és egyre magasabb szinteken tetőzik. Az elmúlt évtizedek hidrológiai adatai jól mutatják ezt a jelenséget. Míg a 60-as években Budakalász térségében a Duna még a HÉV töltéséig tudott kilépni (a település idősebb lakosai jól emlékeznek a József Attila út egyes részein keresztben átfolyó áradásokra és az Omszk- és a Lupa-tó ártéri előzményeire), ugyanígy a Római-parton, a Pók utcai lakótelep helyén volt Trifonov Iván úr bolgárkertészetét öntötte el lejjebb, de a fővárosnál csak az alsó rakpartokat lepte el a víz. Az említett területek beépítettségének növekedtével és ezen épületek védelmére létrehozott árvízvédelmi vonal megépítésével az egykori árterület nagysága azonban mára a töredékére csökkent. Érdemes sorra venni ezeket a fővárosi, budakalászi és egyéb építkezéseket, mert jól illusztrálják azt, hogy időben és térben látszólag elkülönült beruházások hatásai hogyan adódtak össze és eredményeztek a fővárosnál és attól északra egyre magasabban tetőző árvizeket: a Hajógyári-sziget melletti budai rakpart kiszélesítése és magasítása a mai szintre, ezáltal a hajógyári kiság leszűkülése; később a budai alsó rakpart kiszélesítése és magasítása az Árpád fejedelem útja mentén; a pesti oldalon a Duna Plaza és a Duna közötti hullámtér feltöltése és toronyházas beépítése; a Pók utcai lakótelep felépítése és ezzel együtt a Nánási út–Királyok útja mentén épített nyúlgát; a békásmegyeri lakótelep építése és az ennek védelmére létrehozott, Pünkösdfürdőtől a kalászi Barát-patakig terjedő óriási védmű építése, amely 30-70 m-rel (kb. 25%-kal) szűkítette le a Szentendrei-Duna-ágat; a Budakalásztól Szentendréig húzódó jelenlegi árvízvédelmi töltésmegépítése; a Római-parttal szemközt az északpesti szennyvíztisztító megépítése, amellyel eltűnt egy hajdani dunai sziget mellékágastul és árterületestül együtt; a Szentendrei-Duna-ág hajózhatóságának érdekében kőszórással elgátoltak és ezzel 30-50 év alatt bekövetkező feltöltődésre, a hozzájuk tartozó hullámtér eltűnésére és a szárazföldhöz való hozzánövésre ítéltek majd egy tucat szigetet: Tündérsziget (Lupa mellett), 2 kisebb sziget fél úton Szentendre és Lupa között, a Pap-sziget Szentendrén, a leányfalui sziget, több sziget és kavicszátony Tahitótfalu és Dunabogdány között, de hasonló hajózóút-karbantartási munkák történtek a váci Duna-ágban is, ugyancsak gátak közötti feltöltődést és az ártér csökkenését eredményezve; a Megyeri híd mederpilléreinek és védműveinek megépítése; végül, de nem utolsósorban a már említett római-parti hullámtér legutóbbi időkben történt illegális feltöltése és lakóparkosítása.
Nem tudom, hatóság számba vet te-e ezeket az objektumokat így együtt, de szerintem ez a lista önmagáért beszél, és nyilvánvalóvá teszi azt, miért kellett legutóbb Szentendrén magasítani a töltést és mobil gátat tervezni. Sajnálatos Szentendre számára, hogy egyik felsorolt beruházásért sem volt felelős, de elszenvedi mások, a fővárosiak ártéri építkezéseinek a következményeit. Ugyanígy szenvedi el ezt előbb-utóbb minden, a fővárostól északra fekvő település is: Budakalászt érintően elsősorban a Lupa-sziget, a Duna építészeti gyöngyszeme és a jobb part, mindkettő mára már belterület!
A növekvő tetőzési szintek rendszerint a gát magasítását eredményezik, az ártéren épült, lábakon álló házak lábai pedig „rövidek lesznek”, tehát egyre gyakrabban kerülnek a lakóterek víz alá. Ez élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztet, a települések önkormányzataitól a veszélyben lévők elvárják a védelmet, ez pedig nekik elviselhetetlen pluszköltségeket okoz, az érintett ingatlanok értéke pedig csökken. A lupaiak jól emlékeznek arra, hogy a gondos mérnöki előrelátás nyomán a szigetre egykor csak hatméteres vízállásnál lépett ki az ár, és évtizedenként egyszer, nyolc méter felett jutott be az üdülők szobáiba. Így tervezték ezt meg nyolcvan évvel ezelőtt. Mostanra a sziget „elvelencésedett”.
A következmények területi határa elméletileg akár Esztergom is lehet, mert ahogy a Duna Visegrádot elhagyva kilép a dömösi szűkületből a síkságra, lelassulva itt alakította ki az árterületet, viszont sajnálatos módon a főváros vonzáskörzetének fejlődése a beépített területek növekedését és árvíz-mentesítését hozta magával, ami az előzőekben illusztrált módon a hullámtér drasztikus csökkenésével járt, és ez így a szűkület északi irányú terjedésével egyenlő. Mivel Visegrád, Dömös térségében szintén (természetes) szűkület van, így a két szűkület összenövése Pilismarótot, Zebegényt, Szobot és Esztergomot fogja árvízveszélynek kitenni.
Nem tudom, az eddig említett tucatnyi település hogyan fogja a nagy szomszédtól átpasszolt problémákat megoldani (hasonlít ez arra az esetre, amikor egy falu a másik település határában rakja le a saját szemetét), de véleményem szerint a problémák átpasszolását kellene megakadályozni. Jó lehetőséget adna erre a Duna-kanyartérségi települések együttműködése, összefogása és a fővárosi törvénytelenségek mellékhatásainak jogi úton való kiküszöbölése.
Mint minden dolgot, ezen fenyegető gondokkal való számolást is egyszer el kell kezdeni, a kezdő lépés megtétele a legfontosabb, de egyben a legnehezebb is. E sorok írója saját életében látta mindezt a hatalmas változást. A vázolt további átalakulások sem fognak lassabban végbemenni, hacsak…; minél korábban tesszük meg a kezdő lépést, annál inkább leszünk képesek időben kitolni a nem kívánt hatásokat.
Addíg viszont vigyázó szemetek a Római-partra vessétek, mert előttünk és utánunk az özönvíz.
* A szerző mérnök, dunai evezős.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
