Nem volt könnyű napja annak, aki elhatározta: kiakasztja a magyar mérleget, s Fekete György, Böröcz István vagy Szijjártó Péter formátumú élmagyarokhoz méltó karakterré varázsolja magát az összetartozás napján. Ez már csak azért sem egyszerű feladat, mert újabban divat a nemzeti identitás használati utasításként azonosítása. Előáll a magyarügyi szakértő, aki felolvassa a Ki a magyar?-ra adott másfél flekkes válaszát, mintha az az új okosteló használati utasítása lenne, aztán aki követi az instrukciókat, az belépőt kaphat a közösségbe.

Mi még úgy képzeltük, hogy magyar az, aki nem mondja meg, ki a magyar. Meg aki kérdez. Merthogy önértelmezésünk formálását mégse feltétlenül bíznánk a Selmeczi Gabriella Szabadegyetem gólyáira. Ám ha már így alakult, gondoltuk, teszünk egy kísérletet. A Fidesz hamar informált is az ügyben. Már a maga módján: a 444.hu közzétette a párt meghívóját, amely Hoppál Péter szóvivő tájékoztatójára invitál. A kommunikátor két témára fókuszált: 1. ma van a nemzeti összetartozás napja, 2. összeomlott a baloldal mocskos vádaskodása.

A kétpontos esemény szépen illusztrálja, hogy e napon nem a napi politikai vircsaft, hanem nemzetünk, s a közösség tagjait összekötő minimum van a középpontban. Ez még nyilvánvalóbb lett, amikor a politikus közölte: a baloldal kampánya összeomlott, mert az ügyészség nem talált hivatali visszaélésre utaló nyomokat trafikügyben.

Ennek nyomán szeretnénk felhívni a figyelmet arra: a hét elején a komplett baloldalt besúgóbarátsággal vádoló kormánypártok hétfő este nem szavazták meg Schiffer András az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslatának tárgysorozatba vételét, azaz a rezsicsökkentés után a III/III-as ügynököket is megvédték.

Hogy ennek mennyi köze van a nemzeti összetartozás napjához, amelyen sok beszédet meghallgathatunk, szobrot avathatunk, s megannyi vonatkozó Facebook-posztot, blogbejegyzést elolvashatunk? Éppen annyi, mint a trafikügynek, ám nem szerettük volna, ha a kettős mérce vádja ér minket a jeles napon, ezért igyekeztünk balhéval rongálni a pátosszal telt mondatokkal elárasztott napot. Ennek az illetékesek azt a szerepet szánják, hogy eldöntse: ki nyom legtöbbet a magyarmérlegen? Ki nyeri a vetélkedőt, amely végül arról szól, miként választhatnánk szét azokat, akiket már nehéz. Főként azért, mert fölnőtt az a generáció, amely a demokráciában szocializálódott, evidenciaként magyar, nem fél a magyar nyelvtől, képes az öniróniára, miközben úgy ragaszkodik gyökereihez, hogy e kötelék bizonyításához nem kell Wass Albert-maskarába öltöznie a farsangi bálban.

Szóval ez a történet nem a buzikról, a hűségről vagy a becsületről szól, hanem a nemzeti tartozásról. Arról, amelyet úgy tetszik, talán már soha nem adunk meg egymásnak. Pedig még csak nem is a „saját” hazánkból kellene engedni, csupán a másikét is megérteni.

Amíg ez nem megy, addig marad a nemzeti tartozás. Fedőneve: összetartozás.

Áder János köztársasági elnök a Kárpát-medencei I úsági Találkozóra érkezett határon túli magyar fiatalokat fogadta a Sándor-palotában a nemzeti összetartozás napján