Az Országgyűlés a minap döntött arról, hogy a köznevelés részét képező szakképzési rendszer átalakításának határidejét egy évvel meghosszabbítja. Ez beismerése annak, hogy a rendszer átalakításának tervét nem sikerült tartani. Hogy a terv volt hibás, vagy a végrehajtás, ezt most ne firtassuk. Fontosabb ennél, hogy a kormány május 8-i ülésén döntött arról, hogy a szakképzést kiemeli a köznevelés rendszeréből, a továbbiakban a fenntartási feladatokat áthelyezi a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. (Lásd erről e lap cikkét: http:// nol.hu/belfold/20130604-a_kormany_elismerte_becsodolt?ref=sso) Az előterjesztés vaskos kritikát tartalmaz. „…a szakképzés-átalakítás hatékonysági céljai elérhetetlenek, a KLIK nem képes az előírt intézményátalakítást végrehajtani, emiatt ellehetetlenül a szakképző iskolák működése, a rendszerben helyrehozhatatlan károk jelentkeznek”. Káosz lesz – szakértők ezt prognosztizálták az iskolák államosítása kapcsán. Lassan vége a tanévnek, komoly működési zavarok – elsősorban a pedagógusok lelkiismeretes munkája eredményeként – nem következtek be, de e dokumentum, mindaz, amit tartalmaz, beismerése annak, hogy az iskolarendszer egyharmadát kitevő részében káoszközeli állapot alakult ki. Nem kívánta ezt senki, de látható volt, hogy ez fog történni.

A csúszás bekövetkezett. Jöjjön Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa nyilvános megkövezése, megvesszőzése? Mellőzhetjük. Persze egy normális parlamenti demokráciában egy ilyen beismerésnek következménye van. Mert az oktatás, nevezzék akár köznevelésnek is, nem játék! Közvetlenül van e területen szó gyerekek sorsáról, akik most – és soha többet nem – lesznek pályaválasztó tizenévesek, szakmatanuló fiatalok, szakmai vizsgák után pályakezdő szakmunkások, vagy éppen a szakközépiskolai érettségi birtokában tovább tanuló egyetemisták-főiskolások. Közvetve pedig mindannyiunk jövője forog kockán, az, hogy milyen lesz a jövő szakmunkásnemzedéke. Az, amit most a felelőtlen, szakmájuk elemi szabályait sem ismerő, akaratvezérelt „oktatáspolitikusok” elrontottak, az az itt és most a szakképzésbe részt vevő gyerekek életében még egyszer nem jön vissza. S ez a helyzet érinti családok százezreit, a szakképző iskolákban dolgozó pedagógusok tízezreit is.

Akkor most hogyan tovább? Ezen a kaotikus helyzetet eredményező úton egy lépést se tovább! Álljunk meg, és kezdjünk el gondolkodni. Beszéljük meg. Ne az akarat döntsön, ne a szakképzésben lévő pénz, vagyon feletti rendelkezés vágya legyen a fő motivációs tényező, ne a pillanatnyi munkaerő-piaci szükségletek iparkamarai interpretációja vezesse a döntéshozókat. A szakképzésben dolgozó, érdekelt és érintett szervezetek, az ott dolgozó szakemberek együtt gondolják át ezt a helyzetet, ha már a köznevelés egyéb területeinek átalakítása kapcsán erre a tényleges együttműködésre nem volt lehetőség. Jussanak megállapodásra a beavatkozás feladatairól, a megoldás lehetőségéről azok, akik értenek a szakképzés ügyéhez. Valódi nemzeti ügyről van szó, nem pártérdekről, nem gazdasági érdekcsoportok ügyéről, nem egy szűk, akaratvezérelt politikuscsoport hagymázas ábrándjáról. Károkat okozni pillanat műve –ezt megtapasztaltuk –, helyreállítani a rendszer működőképességét iszonyúan nehéz. Együtt megállíthatók a működésképtelenséget eredményező folyamatok, együtt helyreállítható a szakképzés működőképessége.

Lehet, hogy csak állok a barackfa alatt és álmodozom?

A szerző pedagógus

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.