Hatszázhatvanhat törvényt és törvénymódosítást fogadott el alakuló ülése óta a mostani parlament, s bár nem egynek a demokrácia alapértékeit vagy akár az emberek mindennapjait tekintve rossz az üzenete, de az is tény, hogy viszont érteni lehetett, hogy a jogalkotónak mi a szándéka. Például a jelenlegi hatalom bebetonozása, a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása, esetleg a Fidesz számára kedves felső középosztály jutalmazása.

De mit kezdjünk a kisajátításról szóló törvényhez múlt pénteken benyújtott egyéni módosító indítvánnyal? Az ugyanis arról szól, hogy „az országgyűlési képviselők, valamint a Magyarország Alaptörvényében meghatározott, az Országgyűlés által választott közjogi megbízatást betöltő személyek és hivataluk elhelyezése” érdekében bármely ingatlan kisajátítható. Ezzel mit akarnak?

Nem tudni, de az előzmények aggodalomra adnak okot. Az egykor az önkormányzatiságot olyannyira féltő Fidesz előbb a megyék összes intézményét, majd a települések javainak egy részét államosította, és hasonló sors várhat a még részben külföldi magántulajdonban levő közműcégekre is. Ha másként nem megy, a rezsicsökkentésnek nevezett akcióval tönkreteszik őket. S miután Európában rekvirálni nem ildomos, majd olcsón felvásárolják a csőd szélére sodródó társaságokat.

A főváros továbbá egy törvénymódosítással lenyúlhatja majd a szocialista polgármester vezette XIII. kerülettől a Margitszigetet – derült ki nemrégen. Orbán Viktornak – amikor véletlenül egy prezentált buszra szállt nemrég – az Állami Balett Intézet egykori épülete tetszett meg. Kezdeményezzenek törvényt rá, hogy visszavehessék, és akkor ő csináltat egyet, de „én azt nem tudom kitalálni helyettetek” – mondta csibészes mosolyával kamera előtt a főpolgármesternek.

Tarlós helyettesének, György Istvánnak erről egyelőre más jutott eszébe: lehetőséget teremtene arra, hogy a parlamenti képviselők, illetve a közjogi méltóságok – a maguk vagy hivataluk elhelyezése érdekében – tetszőleges ingatlant nézzenek ki maguknak, és azt azután majd jól kisajátítják. Természetesen fizetnek érte. Nem akadály, ha a tulajdonos maradna. Amennyiben a bíróság a felajánlott kártalanítást méltányosnak találja, akár tetszik, akár nem, hurcolkodnia kell.

A szándék egyelőre értelmezhetetlen. A cél bizonyára nem az, hogy a 386 – 2014-től 199 – honatya, esetleg a közjogi méltóságok számára így szerezzenek lakóingatlant. Olyan hivatalról sem tudni, amely fedél nélkül lenne, és sürgősen valamilyen magántulajdonban levő irodaházra lenne szüksége. De akkor mi végre az egész?

Pedig a főváros vagy a kormány valamit bizonyosan akar a törvénymódosítással. Olyan nincs, hogy ez az egész csak úgy, véletlenül eszébe jutott volna valakinek. Mindazonáltal az eddig történtek fényében – a föld- és trafikmutyik országában – sok jóra már nem lehet számítani. Készülődik az ingatlanmutyi?