Orbán Viktor a napokban – kormányra kerülésének harmadik évfordulójan – a magyar föld megvédését nevezte kormánya egyik legfontosabb eredményének. Ha erre (egy még el sem fogadott, a saját frakciójában is erősen vitatott törvénytervezetre) a legbüszkébb, akkor azért lehetnek gondok a „jobban teljesítéssel”. Amit itt a miniszterelnök eredménynek állít be, az ugyanis nem több parasztvakításnál.

Megvédeni – a jobboldali kommunikációból kihámozhatóan – elsősorban a külföldiektől, másodsorban pedig a „karvalytőkétől” (spekulánsok, oligarchák és társaik) kell a földet. A törvényszöveg a kormány hivatalos honlapján szabadon hozzáférhető – megnézhetjük, hogyan birkózik meg az Orbán-csapat ezekkel a kihívásokkal.

„E törvény alkalmazásában (…) külföldi természetes személy: a nem tagállami állampolgár” írja a jogalkotó. Vagyis: a többi 26 EU-tagállam polgárai a magyarokkal azonos feltételekkel vehetnek földet majd Magyarországon. Az uniós polgárokkal szemben tehát elbukott a szabadságharc, most lássuk, mire ment a Nemzeti Ügyek Kormánya a karvalytőkével (az alábbi idézetek már Bencsik János, az Orbán-kabinet volt államtitkárának Facebook oldaláról valók):

„További kiskaput jelent az az új elem, hogy a mezőgazdasági vállalkozás tulajdonosai mellett immáron a dolgozók által birtokolt földek sem számítanának bele földhasználat esetében az 1200, illetve állattartók esetében az 1800 hektáros felső birtokkorlátba.” (…) „Haszonbérletek elnyerése során elsőbbséget kapnak – a helyi gazdákkal szemben is – az állattartó telepet üzemeltető mezőgazdasági vállalkozások. A katasztrofálisan visszaesett állattartás egyik problémája viszont épp az, hogy e tevékenység nagy része koncentrált, intenzív állattartó telepeken történik, melyek tőketársaságok, sok esetben külföldi vállalkozások kezében vannak.”

Vagyis derék oligarcháink és offshore lovagjaink ezután is átléphetetlen felső küszöb nélkül dagaszthatják tovább a birtokaikat, akár a helyben élő családi gazdálkodók rovására. Akad közöttük olyan, Orbánnal jó viszonyt ápoló és az uniós fejlesztési forrásokból is bőséggel markoló új földesúr, aki sajtóhírek szerint különböző érdekeltségeiben több tízezer hektár fölött diszponál – összehasonlításul: Horthy Miklós kormányzó családi uradalma annak idején alig érte el a 700 hektárt.

Ha a külföldiekkel és az agrároligarchákkal nem is, de talán a zsebszerződésesekkel majd elbánnak Orbánék – gondolhatná a jó szándékú, a jobboldali (vagy a köz-)médiából tájékozódó polgár. Itt azonban felhívnánk a figyelmet cikkünk első törvényszöveg-idézetére. Az új földforgalmi törvény éppen hogy a zsebszerződéses – általában bérletnek álcázott – konstrukciók legalizálásáról (is) szól. Hiszen a külföldi (ha uniós országból származik, mint a zsebszerződésesek mindegyike) immár belföldinek számít majd, ráadásul a bérleti jogviszony legális elővételi joggal jár – ennek bizony örülni fognak az osztrák (olasz, német, holland stb.) sógorok.

A magyar föld nem eladó, kivéve… A Fidesz földtörvényjavaslata másból sem áll, mint ezekből a kivételekből. Ahogyan most kinéz, háromévnyi szakadatlan szájhősködés után úgy járunk a magyar földdel is, mint a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokkal, a munkahelyekkel meg az egybiztosítós egészségüggyel: Orbán Viktor kormánya azokat is mind megvédte.