Vagy pedig egy olyan ambiciózus tervet vázolunk fel magunknak, amelyben közös munkával mindenki számára biztonságot, lehetőségeket és jólétet teremtünk. Hiszem, hogy egy ilyen jövőkép felvázolására a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) a legalkalmasabb. Évszázadok óta a liberalizmus jelenti azt a központi hajtóerőt, amely átvezette Európát a modern korba, általános választójogon és a jogállamiságon alapuló liberális demokráciákkal váltva fel monarchiákat és diktatúrákat.

Ahogy az elmúlt évtizedekben a Közép- és Kelet-Európában végbemenő politikai és gazdasági átalakulást is a liberális eszme vezérelte, amelynek központi értékei: az egyén szabadsága, a jogegyenlőség, valamint a demokratikus elszámoltathatóság, ezek ma is ugyanolyan fontosak. Az európai politikusok többsége túlságosan régóta tesz úgy, mintha megoldhatóak lennének nemzetállami szinten az egyre inkább globálissá váló problémák. Ezt a látszatot azonban egyre nehezebb fenntartani. Még Magyarország is – amely a demokratikus átalakulás és európai integráció közép-európai zászlóshajója volt a 90-es években – rossz irányból közelíti meg közös problémáinkat: a lassuló gazdasági növekedést, a fiatalkori munkanélküliséget, a növekvő szociális feszültségeket, vagy éppen az erősödő rasszizmust.

A demokratikus működés, az emberi jogok és a szólásszabadság korlátozása vagy épp a bezárkózás nem megfelelő válaszok ezekre a problémákra. A liberálisok felismerik és készek elfogadni a nemzetközi együttműködésből származó előnyöket. Hiszszük, hogy egyedül egy erős Európai Unión keresztül vezet az út ahhoz, hogy egyre inkább globalizálódó világunkban az európai országok visszanyerjék korábbi erejüket és befolyásukat. Hiszen miért üljünk a nézőtéren, ha saját jogon szereplői is lehetünk a világpolitikának? Ezért is áll ki az ALDE az erős Európa gondolata mellett, hogy az képes legyen hatékonyan kezelni a minket érő globális kihívásokat.

Így például miközben elismerjük minden európai ország jogát ahhoz, hogy döntsön saját energiapolitikájáról, szorgalmazzuk egy közös európai energiapolitika létrehozását, amely alkalmas arra, hogy egyrészt csökkentsük energiafüggőségünket, másrészt egységesen tudjunk fellépni Oroszország irányába. Ugyanígy támogatjuk az erős transzatlanti kapcsolatokat, de egyben hisszük, hogy Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját biztonsága és szomszédai stabilitása érdekében. Csak is így tudunk egyszerre együttműködni az Egyesült Államokkal – mint partnerek és szövetségesek –, és megfelelni a globális kihívásoknak.

Mindazonáltal Európa nemcsak egymással együttműködő országokról, hanem az azokban élő emberekről is szól. Liberálisként hiszünk az egyének és a választás maximális szabadságában. A diszkrimináció és a cenzúra elleni küzdelem célja az olyan alapvető emberi jogok védelme, mint a szólásszabadság és a szabad vallásgyakorlás. Ezért is sürgetjük folyamatosan a magyar kormányt, hogy vizsgálja felül a magyar alkotmány nemrég elfogadott 4. módosítását. A hajléktalanok kriminalizálásával, a család fogalmának új, szűkítő értelmezésével, az egyházakra vonatkozó új szabályozással, valamint az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásával az Orbán-kormány ingoványos talajra tévedt.

Sem az Európai Bizottság, sem az Európai Néppárt nem viselkedik következetesen, ha a Fideszről és Magyarországról van szó, mi azonban úgy gondoljuk, ebből egyszer s mindenkorra elég volt. A magyar kormánynak igenis bizonyítania kell elkötelezettségét közös, liberális értékeink irányába, amelyeket valaha a Fidesz is magáénak vallott. Mi, liberálisok, úgy gondoljuk, hogy közös európai értékeink nem válhatnak politikai játszmák tárgyává, és éppen ezért nem hagyjuk, hogy ezek az ügyek csendben feledésbe merüljenek.

Mi, liberálisok, hiszünk az esélyegyenlőségben, a szolidaritásban – legyen az akár gazdasági értelemben vett is –, valamint bízunk az igazságszolgáltatásban. Ugyanakkor a bal- és jobboldal merev doktrínáival ellentétben nem gondoljuk, hogy a piac vagy az állam önmagában jó, avagy ördögtől való. Amikor az előttünk álló összetett politikai problémák sorára tekintünk, igyekszünk olyan megoldásokat keresni, amelyek garantálják a személyi szabadság és a méltányosság maximumát, semmint az ideológiai szűklátókörűség jegyében korlátozzák azokat.

Ezért is szorgalmaztuk az euróövezet válságát követően nem csupán a költségvetési megszorításokat és szerkezeti reformokat, de felhívtuk a figyelmet a nagyobb fokú szolidaritás szükségességére és az adósságok részben kölcsönössé tételére is, hogy több, a nagyobb növekedést és foglalkoztatást célzó beruházásra kerüljön sor a válság sújtotta országokban. Sürgettük a fenntartható növekedésre és a globális felmelegedés kezelésére irányuló környezetvédelmi célok kitűzését, de közben azt is hangsúlyoztuk, hogy nem szabad túlszabályozással megfojtani az európai ipart. Az adatvédelem tekintetében is folyamatosan nyomatékosítottuk a személyiségi jogok védelmének fontosságát a versenyképesség növelése és a vállalkozások bürokratikus terheinek minimalizálása mellett.

Nem vitatjuk, hogy a kormányoknak rendelkezniük kell a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemhez szükséges eszközökkel, de fontosak az alapvető jogainkat garantáló biztosítékok. Ezekben a kérdésekben az ALDE mindig határozottan és következetesen lépett fel az extremitások ellen. Egyre világosabban látszik, hogy Európa csak akkor tud sikeres maradni, ha megreformálja önnön politikai rendszerét. E tekintetben személyes tapasztalattal is rendelkezem, belga miniszterelnökként – és 2001-ben az Európai Tanács elnökeként is – volt alkalmam megismerni a tanács belső működését. Az volt a benyomásom, hogy a tagállamok közötti folyamatos alkudozások és tárgyalások miatt mindig a legkisebb közös nevezőn alapuló megállapodások születtek, amelyek ugyan elfogadhatóak voltak az összes érdekelt fél számára, valódi előrelépést mégsem jelentettek.

Olybá tűnik, hogy az egységes Európa érdekei mindenkor alá vannak rendelve a rövid távú politikai prioritásoknak és választási eredményeket szem előtt tartó megfontolásoknak. Ráadásul a döntéseket egyre gyakrabban zárt ajtók mögött hozzák meg, ami lehetetlenné teszi a polgárok számára, hogy vezetőiket számon kérjék. Jó példa erre az idén februárban a tanács által elfogadott hosszú távú költségvetési javaslat. Az egyhangú határozat megszerzéséhez több mint ötven kivételt, kedvezményt és egyéb speciális rendelkezést adtak jóváhagyásukért cserébe a tagállamok vezetőinek. De míg az egyes államfők győzelmet kiáltottak, végül az egységes Európa lett a vesztese a megállapodásnak. A tanács titokzatoskodó csúcstalálkozójának eredménye végül egy további hét évre szóló megszorítási javaslat lett, a jövőbeli növekedést, az innovációt és a munkahelyteremtést előtérbe helyező költségvetés helyett.

Ennek véget kell vetni. A kormányközi módszer jelenlegi túlsúlya helyébe egy, az európai szintű gazdasági kormányzás erősebb és elszámoltathatóbb formáját kell állítani. A liberálisok mindenkor készek a status quo megkérdőjelezésére, a megörökölt politikai érdekekkel való szembeszállásra és a politikai reformok véghezvitelére. Ami feladatunk, hogy felszólítsunk a demokratikus elszámoltathatóságra és átláthatóságra Európában, valamint a polgárokat hatékonyabban bevonó politikai rendszer kiépítésére. Az előttünk álló számos kihívás miatt kulcsfontosságú, hogy – európai polgárokként – továbbra is együtt dolgozzunk. De továbbra is sürgetnünk kell a reformokat. Ahhoz, hogy a válságból kilábaljunk, erősebb, tisztességesebb és elszámoltatható Európát kell létrehoznunk. Más szavakkal: egy liberálisabb Európát. Egy erős magyar hang, amely elkötelezett közös Európánk és értékeink mellett ehhez nagymértékben hozzá tud járulni.

A szerző az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Guy Verhofstadt