A bűnös mint áldozat

Divatos kérdés: lehet-e a demokráciát exportálni? Divatos a szkeptikus válasz is. A divatos kérdés egy tragikus kérdés álságos, lelkiismeret-kímélő megfogalmazása. A szkeptikus válasz az üldözöttek cserbenhagyásának elegáns változata.

Ha nem lehet a demokráciát exportálni, nem lehet a védteleneket a szenvedéstől, a megaláztatástól, életük tönkretételétől vagy elvételétől megvédeni. Ebbe csak cinikus emberek nyugodhatnak bele. Nincs az a vélemény, amivel Afganisztán kaméleon jellegű elnöke, Hamid Karzai ne tudna azonosulni. Aláírt ő már olyan törvényt is, mely szerint a nők nem tanulhatnak, nem kereshetnek munkát, nem hagyhatják el az otthonukat, de még orvoshoz sem mehetnek a férjük engedélye nélkül, aki megerőszakolhatja, megverheti őket.

Másrészt rendeletben betiltotta a gyereklányok férjhez adását, a kényszerházasságot, a nők adásvételét, a feleségek megerőszakolását és a megerőszakolt nők üldözését, de ez a rendelet nem érvényesül, a rendőrség is, a bíróság is fütyül rá, törvény meg nem lesz belőle, mert az afgán parlament ilyesmit nem ratifikál. A Human Rights Watch jelentése szerint 2011 óta egyre több nőt börtönöznek be azért, mert megerőszakolták őket, vagy mert elmenekültek a kényszerházasság, a gyerekkorukban rákényszerített férj, a verés, a kínzás, a prostitúcióra kényszerítés elől.

Ha az afgán nőt házasságon belül erőszakolják meg, azért még nem kerül börtönbe, de ha házasságon kívül, akkor kerül. „Erkölcsi bűncselekmény” miatt, mivel házasságon kívüli, bűnös viszonyba keveredett. A bebörtönzött afgán nők több mint fele „erkölcsi bűncselekmény” miatt ül. Amit a törvény elvileg már nem is büntet. Még csak az kéne, hogy megússzák, hisz akkor minden paráználkodó céda erőszakra hivatkozhatna – vélekednek a hagyományőrző, családbarát, konzervatív urak, akiket a dekadens Nyugattal ellentétben még nem rontott meg a szekularizáció.

Jelenleg hatszáz nőt tartanak börtönben azért, mert elmenekültek a családjuktól vagy a férjüktől. Jövőre elröpülnek a nyugati hadak. Sokan attól rettegnek, sokan abban bíznak, hogy elszállnak velük a gyakorlatban meg az elméletben megszerzett jogok is. A nők joga a tanuláshoz, a munkához, a közéleti szerepvállaláshoz, a szabad párválasztáshoz, az önvédelemhez, a saját testükhöz. Megszűnnek a külföldi jogvédő szervezetek által fenntartott menedékhelyek.

Nem igaz, hogy a demokráciát nem lehet ráerőltetni azokra, akiknek nem kell. A demokrácia sehol nem kell azoknak, akik mások élete fölött teljhatalmat gyakorolnak. És mindenhol kell azoknak, akiket kényszerítenek, megerőszakolnak, kínoznak, üldöznek. Azoknak, akik szenvednek, akik menekülnek.

Aki nem hisz a demokrácia exportálhatóságában, az nem hisz annak egyetemes érvényében, tehát abban sem, hogy ugyanolyan normák szerint kellene viselkednie „a demokráciára érdemesek”, mint az arra „érdemtelenek” földjén. Amilyen könnyen elfogadják a helyiektől, olyan könnyen fogadják el maguktól is, olyan könnyen gyakorolják a helyiekkel szemben maguk is a jogsértést. Azok, akiknek az exportálás lenne a dolguk, a jelenlétük értelme.

Kabulban
Kabulban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.