Szocialisták, török és muzulmán kisebbségiek jobboldali szakértőkkel és szélsőjobboldali külső támogatással alakítottak kormányt Bulgáriában – egy konszolidáló program körül. Ki tudja-e ez húzni az országot a kapitális bajból? Érdemes emlékeztetni az előzményekre.

Bulgáriában több mint három évig kormányzott Bojko Boriszov volt rendőrtábornok és szófiai polgármester egyszemélyes show-ként működő pártja, a GERB. A párt, amely megalakulásakor még nem tudta, hogy voltaképpen milyen politikai családba sorolja magát, később a középjobbhoz csatlakozott – mert ezt találta éppen elfoglalhatónak. Boriszov feltehetően Európa egyik legeredetibb és legmeggyőzőbb médiapolitikusa, aki ellenzékben és kormányban képes volt úgy politizálni, hogy mindig az ő tánclépéseire irányultak a reflektorok. Elhitette a bolgárokkal, hogy ő az igazi képviselőjük: népfi, aki az elitek ellen küzd. Ha kellett, nacionalista volt, ha kellett, törököt ültetett a kulturális miniszteri székbe.

A bolgároknak nincs szerencséjük sem a pártjaikkal, sem a politikusaikkal. Az elmúlt húsz évben többször is hittek az önjelölt messiásoknak. Így nyert választást Szimeon, a hajdani gyermekcár, majd Bojko Boriszov, aki szintén kalandos életű ember. A tömegeknek a személyiségben való hite emelte őt is a bolgár politika élére. Aztán kiderült, hogy az egykori karatebajnok nem képes kiütni a bolgár valóságot. Feltehetően nem is akarta, mert ő is része ennek. Így Bulgária fő bajait nem sikerült kikúrálnia: ezek a korrupció minden szinten, a szervezett bűnözés és a gazdaságban uralkodó oligarchák szövetsége.

Boriszovot a rendszere elleni tüntetések kényszerítették nemrég lemondásra és új választások kiírására. Akkor még bízott benne, hogy a „személyes varázs” tartós lett. Sikerült is a legtöbb mandátumot szereznie a május 12-i szavazáson, de nem eleget a kormányalakításhoz. Ezt az esélyt a második helyre szoruló szocialisták kapták meg.

A BSZP taktikája az volt, hogy a politikai sztárként fellépő jobboldali politikussal szemben Plamen Oresarszkit, egy alapjában jobboldali közgazdászt állított. Az új kormány nem ígér, s ezt nem is teheti. Nincs mit osztani. Az egyetlen erős érve, hogy többnyire a bolgár politikai mocsártól eddig távol lévő szakembereket állít a minisztériumok élére, hogy ők valósítsák meg a konszolidációt. Az ország legfőbb belső problémája a bizalmi válság, a társadalom kettészakadtsága. Kérdés: elég ez ellen a szikár kormányprogram?

Bulgária gazdasági helyzete nem a legrosszabb az unióban. A fő baj az, hogy az egzotikus politika távol tartotta a befektetőket, a belső feszültségek pedig távozásra késztették az ország legtehetségesebb, leginkább vállalkozásra kész rétegeit. Mi csak most kezdjük megismerni, ami Bulgáriában már húsz éve tart: aki fiatal, nyelveket tud, jó szakmája van, az Nyugatra menekül. Ezt a romló állapotot kellene megváltoztatni... A szélsőjobb támogatásával. Bizarr helyzet.