Hétfőn már javában készült a kormány a szerdai brüsszeli diadalra, a túlzottdeficit-eljárás alóli látványos szabadulási kísérlet megünneplésére, a frász legfeljebb a reklámipar nagyjait fenyegette.  Közülük is azokat, akik tapasztalataikra hallgatva nem hittek a szirénhangoknak, annak a kósza ígéretnek, hogy ha átmegyünk a vizsgán, mentesülnek az Európában unikumnak számító új sarc alól. (Kiderült, nekik lett igazuk, lesz reklámadó, mert hát tudjuk: a közteherviseléssel nem lehet packázni.)

A készülődés közepette érkezett az örömhír, hogy tavaly minden eddiginél több, 10,5 milliárd eurónyi működő tőke áramlott be az országba, tehát hazudik, aki azt állítja, hogy nincsenek beruházások. A német tőkések pedig egyenesen befektetési Kánaánnak tekintik hazánkat. Csakhogy aki a számok mögé nézett, láthatta, hogy olyan tételek láttán gyújtottak örömtüzeket, amelyeknél egy gyufaszál lángja is bőven elegendő lett volna a tisztán látáshoz.

Tudniillik elég morbid, hogy azon örvendezik a kormány, hogy a bankadón és a végtörlesztésen milliárdokat bukó hitelintézetek külföldi tulajdonosai feltőkésítették leánybankjaikat. Az Index számításai szerint 334 millió euró termelő beruházás valósult meg a 10,5 milliárdnyi befolyt összegből. Erről az MTI híre bölcsen hallgatott, mint ahogy a svájci IMD versenyképességi listájáról szóló tegnapi hírben sem találta meg a magyar szálat, ami elbukott öt helyezésünk láttán nem is meglepő. A három év teljesítményét pedig nyolc elbukott helyezés és számtalan negatívum jellemzi. Ott tartunk, ahol a ma 50 éves Orbán Viktor: az 50. helyen. Csak ne együtt öregedjünk meg.