Magyar a futball, milyen a zászló?
Több nemzet, egy csapat.
Ez a felirat is része volt annak a demonstrációnak, amely miatt a győri futballcsapat UCSK nevű szurkolói csoportja bocsánatot kért, majd feloszlatta magát. A társulat arra is vetemedett, hogy az együttesben szereplő játékosok nemzetének zászlóját lobogtassa, így köszöntve a klub NB I-es bajnoki aranyérmében kulcsszerepet vállaló futballistákat.
Megannyi ultra háborodott föl az eset után: a kisalföldi különítmény olyan heves reakciókkal találkozott, hogy jobbnak látta, ha véget vet tizennégy éves történetének.
A társaság döntése logikus. Úgy tetszik, az elfogadás üzenetének semmi helye abban a miliőben, amelyben a tolerancia a tiltott, a cigányozás, a buzizás, valamint a huhogás a támogatott kategóriába tartozik. Nem csoda, ha kiütötte a biztosítékot, hogy – észt vagy grúz mellett – román és szlovák szimbólum is megjelent a lelátón.
A nacionalista nem viselhet el ilyen gaztettet. De elvárja, hogy elvtársai (vesd össze: a román és a szlovák nacionalisták) legyenek megértők a határon túli magyarokkal szemben. Példának okáért: a román zászlótól irtózik Magyarországon, de gyűlöli a románt, akit a magyar vagy a székely lobogótól ver ki a víz odaát. Éppen azért egymás esküdt ellenségei, mert ugyanúgy gondolkodnak a világról.
Győr az ő szemükben halmozottan hátrányos helyzetű település lehet. A minap a montenegrói Radicsevics és a szerb Lekics, a BL-győztes női kézilabda-garnitúra klasszispárosa különös körülmények között búcsúzott. Megható videóval, szerb dallal, ajándékokkal köszöntek el a távozó duótól. Gellért Tamás, a szurkolói egyesület vezetője pedig éppen lapunknak nyilatkozta a multikulti alakulatról: „Nincsenek nemzeti ellenérzések, hogy is lehetne azokkal szemben, akik ugyancsak előítéletek nélkül egy magyar csapat sikerét szolgálják?”
Nyilván hasonló kérdéseket nem csupán a St. Pauli antifasiszta, antirasszista vagy a Livorno szélsőbalos közösségének tagjai tesznek fel, hanem minden kirekesztést elutasító tábor képviselői. Ami a hazai esetet megkülönbözteti a nemzetközi példáktól, az az, hogy egy csoport feloszlott, mert másoknak nem tetszett, amit csinált. Pedig meglehet, a rebelliseknek még eszméik is azonosak a dühösekével, elvégre ez nem derült ki. Csupán annyi biztos: a győriek tettek egy gesztust. Ezzel végzetes hibát követtek el.
Még szerencse, hogy a labdarúgókra egyelőre nem vonatkoznak a hazai ultrák direktívái. Robbennek, Mandzukicnak vagy Tyimoscsuknak nem kellett bejelentenie visszavonulását, mert a holland, a horvát és az ukrán zászlóval ünnepelt a Bayern BL-sikere után. Pedig a trió bajor bőrnadrágot is húzhatott volna. A hármas nem öltözött, mert még nem érti a leckét: akkor jó, ha nem a tettek, a viselkedés, hanem az előítéletek, a látszat, s az adottságok alapján ítélik meg őket.
Persze az csupán labdarúgók Bajnokok Ligája-döntőt követő ünneplése volt, ez pedig győri drukkerek a magyar labdarúgó NB I-ben történt akciója. Nem egy kategória, mert itt rend van.
Az ultrák rendje.
