Ki győzött?
Ha azonban mégis a győzelem leegyszerűsítő kategóriáját használjuk, akkor mondhatjuk azt is, hogy az Európai Bizottság győzött, mert elérte, hogy Orbán Viktor betartsa a szabályokat. A magyar miniszterelnök az elmúlt években az európai trendekkel éppen ellentétesen mozgott: amikor költségvetési mozgásteret kért, akkor éppen a legnagyobb szigor volt az uralkodó mantra, s most, mikor mindenáron meg akart felelni az uniós küszöbértéknek, már enyhült a nemzetközi nyomás, az unióban immár inkább a szerkezeti átalakítások, a versenyképesség és a növekedés beindítása, a költségvetés strukturális hiányának mérséklése a kívánatos. Mostanra sikerült valamennyire összhangba kerülni.
S mi lesz ezután? Kire fogja majd a kormány a népszerűtlen intézkedéseket, ha már nem lesznek „brüsszeli diktátumok”, amelyeknek meg kell felelni? Mert azért az osztogatás sem indulhat meg csak úgy, észrevétlenül. Az Európai Bizottság a tanács számára készített mostani szövegtervezetében is kiemeli azt a követelményt, hogy a költségvetési irányvonalat tartani kell, és ezzel közelíteni kell az államadósságot a hatvanszázalékos referenciaérték felé. A túlzottdeficit eljárásba ráadásul bármikor vissza lehet kerülni. Ugyanakkor Brüsszelnek politikailag óvatosan kell mozognia. A bizottság sem szeretne a magyar választások közeledtével a kampány szereplőjévé válni, márpedig nagyon jól tudják, hogy ha még a választás előtt esetleg beindul újra ez az eljárás, elmérgesedne a viszony Brüsszel és Budapest között, ami pedig nem érdeke a bizottságnak.
Tévedés lenne most arra a következtetésre jutni, hogy az Európai Bizottság rátette a „minden oké” pecsétet a magyar gazdaságra, költségvetésre. A problémákat évek óta jelzik. A kormánynak sikerült végre beletuszkolnia a magyar gazdaságot az európai feltételek szabta keretek közé, de kérdéses, hogy sikerül-e ott is tartani. A gazdasági növekedés ugyanis nem dinamikus, a munkanélküliség alig-alig lett alacsonyabb, és az államadósság sem csökkent jelentősen. Tényleg kínos volt már, hogy Magyarország ül a legrégebben, azaz 2004 óta a szégyenpadban (az utánunk következő Nagy-Britannia is csak 2008-ban került oda), és óriási eredmény, hogy kikerültünk belőle. De meddig és milyen áron – erre egyáltalán nem olyan könnyű egyértelmű választ adni, hogy okunk lenne győzelmi hangulatra.